¹Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt nem ismeri.

²Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hasonlóak leszünk hozzá, mert látni fogjuk úgy, amint van.

³Mindenki, akit ez a reménység tölt el iránta, megtisztul, miképpen ő is tiszta.

⁴Mindenki, aki vétkezik, törvénytelenséget is cselekszik, mert a bűn törvénytelenség.

⁵Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincsen bűn.

⁶Aki benne marad, nem vétkezik. Aki vétkezik, az nem látta, nem ismeri.

⁷Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket! Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő igazságos.

⁸Aki bűnt követ el, az ördögtől való, hiszen az ördög kezdettől fogva vétkezik. Isten Fia azért jelent meg, hogy az ördög művét romba döntse.

⁹Aki Istentől született, nem követ el bűnt, mert az ő magja benne marad; és nem is vétkezhet, mert Istentől született.

¹⁰Erről ismerhetők fel Isten gyermekei és az ördög gyermekei. Aki nem az igazságosságot teszi, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét.

¹¹Azt az üzenetet hallottátok kezdettől fogva, hogy szeressük egymást.

¹²Ne úgy, mint Káin, aki a Gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert tettei gonoszak voltak, a testvére tettei viszont igazak.

¹³Ne csodálkozzatok azon, testvérek, ha a világ gyűlöl benneteket.

¹⁴Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad.

¹⁵Aki gyűlöli testvérét, gyilkos; és tudjátok, hogy egyetlen gyilkosnak sincs része az örök életben.

¹⁶A szeretetet ezáltal ismertük meg: ő az életét adta értünk. Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért.

¹⁷Hogyan marad meg Isten szeretete abban, aki, bár bővelkedik a világ javaiban, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?

¹⁸Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.

¹⁹Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket.

²⁰Ha szívünk vádol minket, Isten nagyobb a szívünknél, és ő mindent ismer.

²¹Szeretteim, ha szívünk nem vádol, akkor bátor bizalommal lehetünk Isten iránt,

²²és bármit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami kedves előtte.

²³Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak a nevében, és szeressük egymást parancsa szerint.

²⁴Aki pedig teljesíti parancsait, Istenben marad, és Isten is őbenne. Azt, hogy ő bennünk lakozik, a Lélektől tudjuk, akit nekünk adott.