¹Isten, az igazságos bíróA karvezetőnek. A »Ne pusztíts el« szerint. Ászáf zsoltára. Ének.

²Dicsérünk téged, Isten, dicsérünk, szólítjuk nevedet: csodáidat hirdetjük.

³Ha eljön az ideje, igazságos ítéletet mondok.

⁴Olvadjon bár el a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait.

⁵Azt mondom a kérkedőknek: »Ne kérkedjetek!« s a vétkezőknek: »Ne pöffeszkedjetek!

⁶Ne pöffeszkedjetek, ne beszéljetek Isten ellen gonoszat!«

⁷Mert nem jön szabadulás sem napkeletről, sem napnyugatról, sem a puszta hegyek felől.

⁸Mert Isten a bíró: az egyiket megalázza, a másikat fölmagasztalja.

⁹Mert serleg van az Úr kezében, teletöltve színtiszta borral. Tölt belőle mindenfelé; Még a seprőjét is inni fogják, issza majd minden bűnös a földön.

¹⁰Én pedig hirdetem ezt mindenkor, énekelek Jákob Istenének.

¹¹A pöffeszkedő bűnösöket összetöröm, s az igazakat fölmagasztalom.