Isten, az igazságos bíró

¹A karvezetőnek: a „Ne veszíts el” szerint. Ászáf zsoltára. Ének.

²Dicsérünk téged, Isten, dicsérünk,

szólítjuk nevedet: csodáidat hirdetjük.

³Ha eljön az ideje,

igazságos ítéletet mondok.

⁴Olvadjon bár el a föld és minden lakója,

én megszilárdítom oszlopait.

⁵Azt mondom a kérkedőknek: „Ne kérkedjetek!”

és a vétkezőknek: „Ne legyetek fennhéjázóak!

⁶Ne legyetek fennhéjázóak, ne beszéljetek gonoszul Isten ellen!”

⁷Mert nem keletről, és nem nyugatról,

nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás.

⁸Mert Isten a bíró:

az egyiket megalázza, a másikat fölmagasztalja.

⁹Mert serleg van az Úr kezében,

teletöltve habzó, mámorító borral.

Tölt belőle,

még a seprőjét is inni fogják,

issza majd minden bűnös a földön.

¹⁰Én pedig hirdetem ezt mindenkor,

énekelek Jákob Istenének.

¹¹A fennhéjázó bűnösöket összetöröm,

és az igazakat fölmagasztalom.