Isten, az igazságos bíró

¹A karvezetőnek. A »Ne pusztíts el« szerint. Ászáf zsoltára. Ének.

²Dicsérünk téged, Isten, dicsérünk,
szólítjuk nevedet: csodáidat hirdetjük.

³Ha eljön az ideje,
igazságos ítéletet mondok.

⁴Olvadjon bár el a föld és minden lakója,
én megszilárdítom oszlopait.

⁵Azt mondom a kérkedőknek: »Ne kérkedjetek!«
s a vétkezőknek: »Ne pöffeszkedjetek!

⁶Ne pöffeszkedjetek, ne beszéljetek Isten ellen gonoszat!«

⁷Mert nem jön szabadulás sem napkeletről, sem napnyugatról,
sem a puszta hegyek felől.

⁸Mert Isten a bíró:
az egyiket megalázza, a másikat fölmagasztalja.

⁹Mert serleg van az Úr kezében,
teletöltve színtiszta borral.
Tölt belőle mindenfelé;
Még a seprőjét is inni fogják,
issza majd minden bűnös a földön.

¹⁰Én pedig hirdetem ezt mindenkor,
énekelek Jákob Istenének.

¹¹A pöffeszkedő bűnösöket összetöröm,
s az igazakat fölmagasztalom.