A gonoszok csalóka boldogsága

¹Ászáf zsoltára.
Milyen jó az Isten az igazakhoz,
azokhoz, akik tiszta szívűek!

²Az én lábam mégis majdnem megingott,
majdnem megtántorodott lépésem,

³mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység,
amikor a bűnösök jólétét láttam.

⁴Hisz nincs akadály az útjukban,
testük egészséges és kövér.

⁵Nem viselik a halandók nyomorúságát,
az embereket sújtó csapások nem érik őket.

⁶Ezért kevélység a nyakláncuk,
és az erőszakosság mint köntös borítja őket.

⁷Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság,
úgy tör elő szívükből a gondolat.

⁸Álnokságot terveznek és gúnyolódnak,
fennhéjázva erőszakot hirdetnek.

⁹Felnyitják szájukat az ég ellen,
és jártatják nyelvüket a földieken.

¹⁰Ezért magasan ülnek
és a víz árja nem éri el őket.

¹¹Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek,
hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«

¹²Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek,
és megsokszorozzák gazdagságukat.

¹³Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet,
mostam kezem az ártatlanságban,

¹⁴hisz mindennap ostort szenvedek,
és fenyíték ér minden reggel!«

¹⁵De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«,
íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.

¹⁶Gondolkoztam, hogy megértsem ezt,
de nehéz volt nekem,

¹⁷amíg be nem mentem Isten szentélyébe,
és meg nem értettem végső sorsukat.

¹⁸Bizony, síkos talajra állítottad őket
és romlásba veted.

¹⁹Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt!
Elvesznek a félelemtől.

²⁰Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram,
úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.

²¹Mert keserűség fogta el szívemet,
fájdalom hasogatta vesémet;

²²Esztelen voltam és értelmetlen,
oktalan állatként viselkedtem előtted.

²³De én mindenkor veled maradok,
mert te megfogtad jobbomat.

²⁴Tanácsoddal vezetsz,
S aztán dicsőségre emelsz.

²⁵Hiszen kim van az égben,
és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?

²⁶Érje bár testemet, szívemet enyészet,
szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.

²⁷Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak,
megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.

²⁸Nekem azonban jó az Isten közelében,
az Úrban, az én Istenemben bíznom,
és hirdetnem minden művedet
Sion leányának kapuiban.

²⁹

HARMADIK KÖNYV (73-89. zsoltár)

A gonoszok csalóka boldogsága

³⁰Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,

³¹mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.

³²Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.

³³Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.

³⁴Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket.

³⁵Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat.

³⁶Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek.

³⁷Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken.

³⁸Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket.

³⁹Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«

⁴⁰Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.

⁴¹Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban,

⁴²hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!«

⁴³De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«, íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.

⁴⁴Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem,

⁴⁵amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.

⁴⁶Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted.

⁴⁷Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől.

⁴⁸Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.

⁴⁹Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet;

⁵⁰Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted.

⁵¹De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.

⁵²Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz.

⁵³Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?

⁵⁴Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.

⁵⁵Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.

⁵⁶Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban.