Ártatlanul üldözött segélykiáltása

¹A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.

²Szabadíts meg engem, Isten,
mert a vizek immár a torkomig hatolnak!

³Mélységes iszapba süllyedtem,
megállni nem tudok;
A tenger mélységébe estem,
S a vihar elmerít engem.

⁴Fáradtra kiáltom magamat,
torkom berekedt,
szemem elhomályosul,
amíg Istenemre várakozom.

⁵Többen vannak, mint fejemen a hajszál,
akik ok nélkül gyűlölnek engem.
Hatalmasak ellenségeim,
akik jogtalanul üldöznek engem.
Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.

⁶Isten, te ismered balgaságomat,
és vétkeim nincsenek titokban előtted.

⁷Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek,
Uram, Seregek Ura!
Ne érje bennem szégyen azokat,
akik téged keresnek, Izrael Istene.

⁸Mert érted viselem gyalázatomat,
érted borítja arcomat szégyen.

⁹Érted lettem testvéreim előtt idegenné,
anyám fiai előtt jövevénnyé.

¹⁰Mert emészt a buzgóság házadért,
gyalázóid szidalma engem ér.

¹¹Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.

¹²Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.

¹³Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek,
s akik boroznak, rólam énekelnek.

¹⁴Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram,
a kegyelem idején, ó Isten!
Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem
szabadító hűséged szerint.

¹⁵Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek,
szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek,
és a vizek mélységéből.

¹⁶Ne merítsen el a víz vihara,
a mélység el ne nyeljen,
s az örvény be ne zárja száját fölöttem.

¹⁷Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes;
Tekints rám nagy könyörületedben.

¹⁸Ne fordítsd el szolgádtól arcodat,
szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!

¹⁹Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem,
ments meg ellenségeimtől.

²⁰Hiszen te ismered gyalázatomat,
szégyenemet, pironkodásomat.
Előtted van mind, aki szorongat engem;

²¹A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem.
Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem,
nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.

²²Sőt epét adtak nekem enni,
szomjúságomban ecettel itattak.

²³Asztaluk legyen előttük tőrré,
visszafizetéssé, kelepcévé!

²⁴Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak,
ágyékukat tedd örökre erőtlenné!

²⁵Öntsd ki rájuk haragodat,
haragod heve érje utol őket!

²⁶Lakóhelyük legyen pusztasággá,
hajlékaikban senki se lakozzék!

²⁷Mert üldözik, akit te sújtottál,
s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.

²⁸Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak,
s ne jussanak igazságodra!

²⁹Töröld ki őket az élők könyvéből,
s ne írd őket az igazak közé!

³⁰Én szegény vagyok és szenvedek,
de fölemel, Istenem, a te segítséged.

³¹Énekszóval áldom Isten nevét
és hálával magasztalom.

³²Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú,
amelynek éppen ered a szarva és patája.

³³Látják majd a szegények és örvendeznek;
Keressétek Istent és élni fog szívetek.

³⁴Mert meghallgatja az Úr a szegényeket,
és nem veti meg foglyait.

³⁵Dicsérje őt az ég és a föld,
a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.

³⁶Mert Isten megmenti Siont,
s felépíti Júda városait;
Ott fognak lakni, birtokba veszik.

³⁷Szolgáinak utódai öröklik,
s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.

³⁸

Ártatlanul üldözött segélykiáltása

³⁹Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!

⁴⁰Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.

⁴¹Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.

⁴²Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.

⁴³Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.

⁴⁴Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.

⁴⁵Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.

⁴⁶Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.

⁴⁷Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.

⁴⁸Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.

⁴⁹Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.

⁵⁰Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.

⁵¹Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.

⁵²Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.

⁵³Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.

⁵⁴Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.

⁵⁵Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!

⁵⁶Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.

⁵⁷Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;

⁵⁸A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.

⁵⁹Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.

⁶⁰Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!

⁶¹Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!

⁶²Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!

⁶³Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!

⁶⁴Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.

⁶⁵Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!

⁶⁶Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!

⁶⁷Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.

⁶⁸Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.

⁶⁹Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.

⁷⁰Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.

⁷¹Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.

⁷²Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.

⁷³Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.

⁷⁴Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.