¹Ének Isten győzelméről és uralmárólA karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.

²Fölkel Isten, és elszélednek ellenségei, elfutnak előle, akik gyűlölik őt.

³Ahogyan a füst eloszlik, úgy enyésznek el, ahogyan a viasz elolvad a tűzön, Isten előtt a bűnösök úgy vesznek el!

⁴Az igazak azonban örülnek és ujjonganak Isten színe előtt, s vigadoznak örömükben.

⁵Mondjatok éneket Istennek, zengjetek zsoltárt nevének, Készítsetek utat annak, aki a felhőkön érkezik: Úr az ő neve. Ujjongjatok őelőtte,

⁶aki az árvák atyja, özvegyek bírája, Isten az ő szentséges hajlékában.

⁷Isten, aki lakást ad a házban az elhagyottnak, a foglyokat kivezeti a bőségre, a lázadókat azonban a sivatagban hagyja.

⁸Isten, amikor néped élén kivonultál, amikor a sivatagon áthaladtál,

⁹megremegett a föld, csepegtek az egek, a Sínai Istenének színe előtt, Izrael Istenének színe előtt.

¹⁰Bőséges esőt adtál örökségednek, Isten, s ha ellankadt, te felüdítetted.

¹¹Nyájad megtelepedett rajta, jóságodban, Isten, gondját viselted a szegénynek.

¹²Az Úr mondja a szót; Szüzek serege hozza az örömhírt:

¹³»A seregek királyai futva futnak, a háznak szépe zsákmányt osztogat.

¹⁴Ti pedig békén pihentek az aklok között, akárcsak az ezüstszárnyú galambok, halvány, aranyszínű tollakkal.

¹⁵Amikor a Mindenható szétszórja rajta a királyokat, hótól fehérlik a Szelmon.«

¹⁶A Básán hegye Isten hegye, a Básán hegye sok ormú hegy.

¹⁷Mit nézitek irigyen, ti sok ormú hegyek, a hegyet, amelyen Isten tetszéssel lakott? Bizony, ott fog lakni az Úr örökké!

¹⁸Tízezernél is több a harci szekere Istennek: bevonul az Úr a Sínairól szentélyébe.

¹⁹Felvonultál a magaslatra, foglyokat ejtettél; Hódolati ajándékként embereket fogadtál, hogy még a pártütők is az Úristennél lakjanak.

²⁰Áldott legyen az Úr minden nap! Üdvösségünk Istene hordoz minket.

²¹A mi Istenünk szabadító Isten, s az Úr, az Úr a halálból is kivezet minket.

²²De Isten összezúzza az ő ellenségei fejét, a bűneikben járók bozontos koponyáját.

²³Így szól az Úr: »Hazahozlak Básánból, a tenger fenekéről is visszahozlak,

²⁴hogy lábad vérben gázoljon és kutyáid nyelve is részt kapjon az ellenségből.«

²⁵Látták, Isten, amint bevonultál, Istenem, királyom, bevonulásod a szentélybe.

²⁶Elöl mennek az énekesek, utánuk a kobzosok, középen a dobverő leányok.

²⁷»Áldjátok gyülekezetekben az Úr Istent, akik Izrael forrásából származtok.«

²⁸Ott az ifjú Benjamin aki vezeti őket, Júda fejedelmei vezéreikkel, Zebulon fejedelmei, Naftali fejedelmei.

²⁹Mutasd meg, Isten, hatalmadat; Erősítsd meg, Isten, amit köztünk műveltél.

³⁰Jeruzsálemi templomodba királyok hozzanak neked ajándékot.

³¹Fenyítsd meg a nádas vadját, a népek tehenei között a bikák csordáját: boruljanak le ezüst kincseikkel. Szórd szét a háborúra vágyó népeket!

³²Hadd jöjjenek ide Egyiptom nagyjai, Etiópia sietve emelje kezét Istenhez.

³³Föld országai, Istennek énekeljetek, zengjetek az Úrnak dicséretet, zengjetek Istennek,

³⁴aki kezdettől fogva az egek egén trónol; Íme onnan hallatja szavát, hatalmának szavát.

³⁵Magasztaljátok Isten dicsőségét. Az ő felsége honol Izrael felett, az ő ereje a fellegek között.

³⁶Csodálatos vagy Isten a te szentélyedben! Izrael Istene ad erőt és hatalmat népének. Áldott legyen Isten!