Könyörgés szorongattatás idején

¹A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

²Hallgasd meg, Isten, esdő könyörgésemet,
szabadítsd meg lelkemet az ellenség félelmétől!

³Oltalmazz meg a gonoszok gyülekezetétől,
a gonosztevők sokaságától!

⁴Nyelvük, mint a megélesített kard,
keserű beszédük, mint a felajzott íj,

⁵hogy titkon lenyilazzák az ártatlant.
Le is nyilazzák hirtelen, anélkül, hogy félnének,

⁶megátalkodnak gonosz szándékukban.
Megegyeznek, hogy tőrt vetnek titokban,
azt mondogatják: »Ki látja meg?«

⁷Gonoszságokat terveznek
és véghezviszik a kigondolt terveket.
Az ember benseje és szíve kikutathatatlan.

⁸De Isten lenyilazza őket;
hirtelen megsebesülnek,

⁹és saját nyelvük lesz romlásukra.
Fejét csóválja mindenki, aki látja őket,

¹⁰és félelem fog el minden embert;
Hirdetik Isten tetteit,
és megértik cselekedeteit.

¹¹Örvendezik akkor majd az igaz az Úrban,
benne reménykedik,
és mindnyájan dicsekszenek az igaz szívűek.