Imádság a reggeli áldozat idején

¹A karvezetőnek. Fuvolára. Dávid zsoltára.

²Figyelj szavamra, Uram,
halld meg panaszomat!

³Méltasd figyelmedre kiáltásomat,
én királyom és én Istenem!

⁴Mert hozzád intézem imádságomat,
Uram, halld meg hajnalban szavamat,
korán reggel eléd állok és rád vetem pillantásom.

⁵Bizony, Istenem, te nem kedveled a gonoszságot;
Gonosz ember melletted nem marad meg,

⁶a hamisak nem állhatnak meg szemed előtt.

⁷Gyűlölöd valamennyi gonosztevőt,
a hazudozókat mind elpusztítod.
Utálja az Úr a vérontó s álnok embert.

⁸Én azonban nagy irgalmadban bízva,
bemegyek hajlékodba;
Irántad való félelemmel leborulok szent templomod előtt.

⁹Uram, vezess engem igazságodban, ha rám tör ellenségem,
tedd egyenessé előttem utadat.

¹⁰Mert szájukban nincs igazság,
a szívük hiábavalóság,
a torkuk nyitott sír, nyelvük járása álnok.

¹¹Isten, mondd ki fölöttük ítéletedet,
saját terveikben bukjanak meg!
Sok istentelenségük miatt űzd el őket,
mert haragra ingereltek téged, Uram.

¹²De örvendezzenek azok, akik benned bíznak,
oltalmazd őket és megdicsőülnek benned,
akik szeretik neved.

¹³Mert te, Uram, az igazakat megáldod,
jóakaratodat pajzsként borítod rájuk.