Hálaadás, bizalom és könyörgés
1A karvezetőnek: Dávid zsoltára.
2Várva vártam az Urat,
és ő lehajolt hozzám.
3Meghallgatta könyörgésemet,
kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből.
Lábamat kősziklára helyezte,
lépésemet biztossá tette.
4Új éneket adott ajkamra,
Istenünket dicsérő szózatot.
Sokan látják, és félelem fogja el őket,
és az Úrba vetik reményüket.
5Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét,
és aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra hajlóktól.
6Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem,
csodáiddal és terveiddel: senki sem hasonló hozzád!
Hirdetni akarom őket és beszélni róluk,
de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném.
7Véres- és ételáldozatot nem kívántál,
hanem testet alkottál nekem.
Égő- és bűnért való áldozatot nem követeltél,
8ezért így szóltam: „Íme, eljövök!
A könyvtekercsben rólam írva áll,
9hogy teljesítsem akaratodat.
Ezt akarom, én Istenem,
törvényed a szívemben van.”
10A nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat.
Íme, nem tartom vissza ajkamat,
10Uram, te tudod!
11Igazságodat nem rejtem el szívemben,
hűségedet és szabadításodat hirdetem.
Nem titkolom irgalmadat és hűségedet
a nagy gyülekezetben.
12Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem;
kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem!
13mert számtalan veszély környékez;
utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni,
számosabbak, mint a hajszál fejemen,
és a szívem is elhagyott engem.
14Teljék kedved, Uram, szabadításomban,
Uram, siess, segíts meg engem!
15Érje szégyen és gyalázat azokat,
akik életemre törnek, hogy elvegyék!
Hátráljanak meg, és piruljanak,
akik rosszat akarnak nekem!
16Dermedjenek meg zavarukban,
akik azt mondják: „Úgy kell neked, úgy kell!”
17Ujjongjanak és örvendezzenek benned
mindazok, akik téged keresnek!
„Magasztaltassék az Úr!” – mondják mindenkor,
akik örvendeznek szabadításodon!
18Bár én nyomorult vagyok és szegény,
az Úr majd gondoskodik rólam.
Segítőm és szabadítóm te vagy,
Istenem, ne késlekedj!