Az Úr és Felkentje

¹Miért dühöngenek a nemzetek,
terveznek hiúságokat a népek?

²Fölkelnek a föld királyai,
egybegyűlnek mind a fejedelmek
az Úr ellen, s az ő Fölkentje ellen:

³»Szakítsuk széjjel láncukat,
igájukat rázzuk le magunkról!«

⁴A mennyekben lakó kineveti őket,
az Úr kigúnyolja őket.

⁵Haragjában így szól majd hozzájuk,
bosszúságában szétzavarja őket:

⁶»Fölkentem királyomat a Sionon,
az én szent hegyemen!«

⁷Hirdetem az Úr rendeletét.
Mert így szólt hozzám az Úr: »Fiam vagy te,
a mai napon nemzettelek téged.

⁸Kérd tőlem, és odaadom neked
a nemzeteket örökségedül,
s osztályrészedül a föld határait.

⁹Kormányozd őket vasvesszővel,
cserépedényként törd össze őket.«

¹⁰Nos hát, királyok, okuljatok,
tanuljatok, ti földi bírák!

¹¹Szolgáljátok az Urat félelemmel,
ujjongjatok előtte remegve.

¹²Tanuljatok fegyelmet,
hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja,
s az igaz útról el ne vesszetek,
amikor haragja hirtelen fellobban.
Boldogok mindazok, akik benne bíznak!