Az Úr és Felkentje

¹Miért háborognak a nemzetek,

Az Úr és Felkentje

és terveznek hiúságokat a népek?

²Fölkelnek a föld királyai,

egybegyűlnek mind a fejedelmek

az Úr ellen, és az ő Fölkentje ellen:

³„Szakítsuk szét bilincsüket,

igájukat rázzuk le magunkról!”

⁴A mennyekben lakó kineveti őket,

az Úr kigúnyolja őket.

⁵Haragjában így szól majd hozzájuk,

bosszúságában megrémíti őket:

⁶„Fölkentem királyomat a Sionon,

az én szent hegyemen!”

⁷Kihirdetem az Úr rendelkezését.

Így szólt hozzám az Úr: „Fiam vagy te,

⁷ma szültelek téged.

⁸Kérd tőlem, és nemzeteket adok neked örökségedül,

a nemzeteket örökségedül,

és osztályrészedül a föld határait.

⁹Vasvesszővel kormányzod,

cserépedényként összetörheted őket.”

¹⁰Nos hát, királyok, okuljatok,

tanuljatok, ti föld bírái!

¹¹Szolgáljátok az Urat félelemmel,

remegve ujjongjatok előtte.

¹²Tanuljatok fegyelmet,

hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja,

és az igaz útról le ne térjetek,

amikor haragja hirtelen fellobban.

Boldogok mindazok, akik benne bíznak!