¹Remény a szorongattatásbanZarándok-ének.Gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, – vallja meg most Izrael, –

²gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, mégsem bírtak velem!

³Hátamon szántottak mint szántóvetők, hosszú barázdákat hasítottak,

⁴de igazságos az Úr: nyakát szegte a bűnösöknek.

⁵Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, mindazok, akik gyűlölik Siont.

⁶Olyanok legyenek, mint a fű a háztetőn, amely elszárad, még mielőtt kitépik,

⁷amellyel az arató nem tölti meg kezét, sem ölét a marokszedő,

⁸amely miatt nem mondják az arra járók: »Az Úr áldása legyen rajtatok, megáldunk titeket az Úr nevében!«