Remény a szorongattatásban

¹Zarándok-ének.

Remény a szorongattatásban

Mennyit szorongattak ifjúkorom óta,

Remény a szorongattatásban

– vallja meg most Izrael –

²mennyit szorongattak ifjúkorom óta,

mégsem bírtak velem!

³Hátamon szántók szántottak,

hosszú barázdákat hasítottak,

⁴de igazságos az Úr:

nyakát szegte a bűnösöknek.

⁵Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg,

mindazok, akik gyűlölik Siont.

⁶Olyanok legyenek, mint a fű a háztetőn,

amely elszárad, mielőtt kitépik,

⁷amellyel az arató nem tölti meg kezét,

sem ölét a marokszedő,

⁸nem mondják az arra járók:

„Az Úr áldása legyen rajtatok,

megáldunk titeket az Úr nevében!”