Remény a szorongattatásban

¹Zarándok-ének.
Gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta,
– vallja meg most Izrael, –

²gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta,
mégsem bírtak velem!

³Hátamon szántottak mint szántóvetők,
hosszú barázdákat hasítottak,

⁴de igazságos az Úr:
nyakát szegte a bűnösöknek.

⁵Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg,
mindazok, akik gyűlölik Siont.

⁶Olyanok legyenek, mint a fű a háztetőn,
amely elszárad, még mielőtt kitépik,

⁷amellyel az arató nem tölti meg kezét,
sem ölét a marokszedő,

⁸amely miatt nem mondják az arra járók:
»Az Úr áldása legyen rajtatok,
megáldunk titeket az Úr nevében!«