Hálaének Isten igéjéért
1ALLELUJA!
Hálaének Isten igéjéért
Boldogok, akiknek útja szeplőtelen,
Hálaének Isten igéjéért
akik az Úr törvénye szerint járnak!
2Boldogok, akik kutatják parancsolatait,
és teljes szívvel keresik őt!
3Nem követnek el gonoszságot,
hanem az ő útjain járnak.
4Úgy rendelkeztél,
hogy parancsaidat gondosan meg kell tartani.
5Bárcsak szilárdak volnának útjaim,
hogy megtartsam rendelkezésed!
6Akkor nem szégyenülök meg,
ha ügyelek minden parancsodra.
7Tiszta szívből hálát adok neked,
mert megismertem igazságos végzéseidet.
8Megtartom rendeléseidet,
ne hagyj el engem sohasem!
9Hogy őrzi meg útját tisztán az ifjú?
Úgy, hogy megtartja igédet.
10Teljes szívemből kereslek téged,
ne engedd, hogy parancsaidtól eltérjek.
11Szívembe rejtem igédet,
hogy ne vétkezzem ellened.
12Áldott vagy te, Uram!
taníts meg engem rendelkezéseidre!
13Nyelvem hirdeti
ajkad minden végzését.
14Parancsolataid útjában gyönyörködöm,
jobban, mint minden gazdagságban.
15Rendeleteidet fontolgatom,
utaidon elmélkedem.
16Törvényeidben gyönyörködöm,
igédről meg nem feledkezem.
17Tégy jót szolgáddal, és élni fogok,
és megtartom igédet.
18Nyisd meg szemeimet,
hadd szemléljem törvényed csodáit.
19Idegen vagyok e földön,
ne rejtsd el parancsaidat előlem.
20Lelkem epedve óhajtja
ítéleteidet minden időben.
21Te megfenyíted a kevélyeket,
átkozottak, akik parancsaidtól eltérnek!
22Vedd el rólam a szégyent és a gyalázatot,
hiszen parancsolataidat kerestem.
23Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem,
szolgád törvényeiden gondolkodik.
24Valóban parancsolataidról elmélkedem,
és rendeleteid adnak tanácsot nekem.
25Földhöz ragadt az én lelkem,
kelts életre engem ígéreted szerint!
26Feltárom előtted útjaimat, hallgass meg,
taníts meg törvényeidre engem!
27Oktass rendeleteid útjára,
hogy gondolkodjam csodáidon!
28Lelkem elbágyad a gondtól,
erősíts meg igéddel engem.
29Tartsd távol tőlem a gonoszság útját,
és törvényed szerint irgalmazz nekem!
30Az igazság útját választottam,
ítéleteidről meg nem feledkezem.
31Parancsolataidhoz ragaszkodom, Uram,
ne hagyj szégyent érnem!
32Törvényeid útján futok,
mert te kitágítod szívemet.
33Oktass engem, Uram, törvényeid útjára,
hogy mindenkor csak azt kutassam!
34Adj értelmet, hogy törvényedet vizsgáljam,
és teljes szívemből megtartsam!
35Vezess engem parancsaid ösvényén,
mert benne lelem kedvemet!
36Hajlítsd szívemet végzéseidre,
és ne a kapzsiságra!
37Fordítsd el szememet, hiúságra ne nézzen,
éltess engem a te utadon!
38Teljesítsd szolgádnak, amit neki ígértél,
hiszen fél téged!
39Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok,
hiszen végzéseid igen jók!
40Íme, én kívánom rendeleteidet,
igazságod által adj nekem életet!
41Szálljon rám, Uram, kegyelmed,
szabadításod, amint megmondtad,
42hadd feleljek meg azoknak, akik gyaláznak engem,
hiszen bízom igéidben.
43Ne vedd el számtól teljesen az igazság szavát,
hisz nagyon bízom ítéleteidben,
44és szüntelen megtartom törvényedet,
mindenkor és minden időben.
45Tágas úton járok,
mert rendeleteidet kutatom.
46Parancsolataidról királyok előtt beszélek,
és nem szégyenülök meg.
47Törvényeidről elmélkedem,
mert szeretem őket.
48Parancsaid felé emelem kezemet, mert kedvesek nekem,
és gondolkodom rendeleteiden.
49Emlékezzél meg szavadról, melyet szolgádnak mondtál,
amellyel reménységet nyújtottál nekem.
50Megalázottságomban ez vigasztal engem,
mert igéd életet ad nekem.
51A kevélyek nagyon gúnyolnak engem,
de én nem térek el törvényedtől.
52Örök ítéleteidre gondolok, Uram,
és megvigasztalódom.
53Harag vesz rajtam erőt a bűnösök miatt,
akik elhagyják törvényedet.
54Parancsolataid nekem énekszóvá lettek
zarándoklásom helyén.
55Éjjel is nevedre gondolok, Uram,
és megőrzöm törvényedet.
56Az az én osztályrészem,
hogy rendeleteidet megtartom.
57Így szóltam, Uram: az az én osztályrészem,
hogy megtartsam igéidet.
58Teljes szívemből könyörgök előtted,
irgalmazz nekem, amint megígérted.
59Megfontolom útjaimat,
és lábamat parancsaid felé irányítom.
60Kész vagyok és nem vonakodom,
hogy rendeleteidet megtartsam.
61Gonoszok kötelékei vesznek körül engem,
törvényeidről mégsem feledkezem meg.
62Éjfélkor is felkelek, hogy hálát adjak neked
mert ítéleteidet igazságban hoztad.
63Társa vagyok mindazoknak, akik félnek téged,
és rendeleteidet megtartják.
64Telve van a föld irgalmaddal, Uram,
rendelkezéseidre taníts meg engem.
65Jót tettél, Uram, szolgáddal,
amint megígérted.
66Taníts jóra, okosságra, tudományra,
mert én hiszek parancsaidban.
67Amíg megalázás nem ért, tévelyegtem,
most azonban teljesítem, amit elrendeltél.
68Jóságos vagy és jót teszel,
rendelkezéseidre taníts meg engem.
69A hatalmasok álnokságokat gondolnak ki ellenem,
de én teljes szívvel megtartom parancsaidat.
70Az ő szívük megalvadt, mint a zsír,
én azonban törvényeidben gyönyörködöm.
71Javamra válik, hogy megaláztál engem,
hogy igazságaidat megtanuljam.
72Többet ér nekem ajkad törvénye
sokezer aranynál és ezüstnél.
73Kezed alkotott és formált engem,
adj értelmet, hogy megtanuljam parancsaidat.
74Örvendezve néznek engem, akik téged félnek,
mert erősen bízom szavaidban.
75Tudom, Uram, hogy ítéleteid igazságosak,
és méltán aláztál meg engem.
76Vigasztaljon meg engem irgalmad,
miként szolgádnak ígérted.
77Jöjjön hozzám irgalmad, hogy éljek,
mert törvényedről elmélkedem.
78Érje szégyen a kevélyeket,
mert ők csalárdul gonoszat művelnek ellenem,
én azonban elmélkedem rendeleteiden.
79Forduljanak hozzám, akik téged félnek,
és parancsolataidat ismerik.
80Szívem szeplőtelen legyen rendeleteid szerint,
hogy meg ne szégyenüljek.
81Lelkem epedve várja segítségedet,
erősen bízom igédben.
82Szemem epedve várja igédet,
azt kérdem: „Mikor vigasztalsz meg engem?”
83Olyan vagyok, mint tömlő a füstben,
de nem feledkezem meg törvényeidről.
84Meddig kell még várnia szolgádnak?
Mikor mondasz ítéletet üldözőim felett?
85Vermet ásnak nekem a kevélyek,
akik nem törvényed szerint élnek.
86Minden parancsod igazság;
csalárdul üldöznek: segíts meg engem!
87Kis híja, hogy a földről el nem emésztenek,
de én nem hagytam el rendeleteidet.
88Irgalmad szerint adj nekem életet,
88hogy szád parancsolatait megőrizzem.
89Mindörökké, Uram,
szilárdan áll a te igéd a mennyben.
90Nemzedékről nemzedékre tart a te hűséged,
szilárd alapokra helyezted a földet.
91Rendelésed szerint áll fenn máig,
mert neked szolgál minden.
92Ha nem törvényed volna gyönyörűségem,
akkor nyomorúságomban talán elvesztem volna.
93Rendeleteidet sohasem feledem,
általuk adsz életet nekem.
94Tied vagyok, ments meg engem,
parancsaidat kutatom.
95Lesnek rám a bűnösök, hogy elveszejtsenek,
de én törvényedre figyelek.
96Látom, hogy minden tökéletesség véges,
de a te parancsolatod bizony megmarad.
97Mennyire szeretem Uram, a te törvényedet!
Egész nap róla elmélkedem.
98Ellenségeimnél bölcsebbé tettél parancsolatoddal,
enyém lesz már mindörökké.
99Minden oktatómnál okosabb lettem,
mert törvényedről elmélkedem.
100Az öregeknél értelmesebb lettem,
mert rendeleteidet megfogadtam.
101Minden gonosz úttól távol tartom lábamat,
hogy megtartsam szavaidat.
102Rendeleteidtől nem térek el,
mert te szabsz törvényt nekem.
103Milyen édesek ínyemnek igéid,
jobban ízlenek számnak, mint a méz.
104Parancsaid értelmet adnak nekem,
azért gyűlölöm a gonoszság minden útját.
105Lámpás a te igéd lábam előtt,
és ösvényem világossága.
106Esküszöm és fogadom,
hogy megtartom igazságos döntéseidet.
107Nagyon megaláztak engem, Uram,
kelts életre, amint megígérted.
108Legyen tetszésedre, Uram, amit ajkammal fogadtam,
és végzéseidre taníts meg engem.
109Életem veszélyben van szüntelen,
de törvényedet el nem felejtem.
110A bűnösök tőrt vetnek nekem,
de rendeleteidtől el nem tévelyedtem.
111Örökségül nyertem parancsolataidat mindörökké,
szívem bennük leli örömét.
112Törvényeid megtartására hajlítom szívemet
mindig és mindörökké.
113Az istenteleneket gyűlölöm,
de szeretem törvényedet.
114Oltalmam és pajzsom te vagy,
erősen bízom ígéretedben.
115Távozzatok tőlem, gonoszok,
mert Istenem parancsait kutatom!
116Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek,
ne hagyd, hogy megszégyenüljek reménységemben!
117Segíts meg, hogy megszabaduljak,
és mindig törvényeden elmélkedjem!
118Megveted mindazokat, akik rendeleteidtől eltérnek,
mert szándékaik gonoszak.
119Mint salakot, elveted a föld minden bűnösét,
azért parancsolataidat szeretem.
120Testem elborzad, úgy rettegek előtted,
ítéleteidet félem.
121Megteszem, ami jogos és igazságos,
ne szolgáltass ki azoknak, akik szorongatnak engem!
122Vállalj kezességet szolgád javára,
hogy el ne nyomjanak engem a kevélyek.
123Szemem epedve várja üdvösséged,
és igazságos igédet.
124Légy irgalmas szolgáddal,
törvényeidre taníts meg engem!
125Szolgád vagyok én, adj értelmet nekem,
hogy parancsolataidat megismerjem.
126Uram, itt az ideje a cselekvésnek,
mert megszegik törvényedet!
127Parancsaidat ezért szeretem
az aranynál, a színaranynál is jobban.
128Követem minden parancsodat,
és minden hamis utat gyűlölök.
129Parancsaid csodásak,
lelkem azért megtartja őket.
130Ha igéd megnyílik, fényt ad,
értelmessé teszi az együgyűeket.
131Számat szélesre tárom, és sóhajtozom,
parancsaid után kívánkozom.
132Fordulj felém, és könyörülj rajtam,
miként azokon szoktál, akik nevedet szeretik.
133Irányítsd lépteimet szavaid szerint,
hogy semmiféle hamisság ne uralkodjék rajtam.
134Ments meg engem az emberek erőszakosságától,
hogy rendeleteidet megtartsam.
135Derítsd fel szolgád fölött arcodat,
rendelkezéseidet tárd fel nekem!
136Szemem patakokban ontja a könnyet,
mert törvényedet nem tartják meg.
137Igazságos vagy, Uram,
és ítéleted igaz!
138Parancsolataidat igazságban rendelted,
és nagy hűségedben.
139Buzgóságom elsorvaszt engem,
mert ellenségeim elfeledik igédet.
140Szavad kiáll minden tűzpróbát,
azért szereti azt szolgád.
141Kicsiny vagyok és megvetett,
de rendelkezéseidet el nem felejtem.
142Igazságod örök igazság,
és törvényed igazmondás.
143Érjen bár elnyomás és szorongatás engem,
parancsaidról elmélkedem.
144Törvényeid igazak örökre,
adj nekem értelmet, hogy életem legyen.
145Teljes szívemből kiáltok, Uram, hallgass meg engem,
rendeléseidet követem!
146Hozzád kiáltok, szabadíts meg engem,
és parancsaidat teljesítem!
147Hajnal előtt kelek és kiáltok,
mert szavaidban erősen bízom.
148Szememet virradat előtt hozzád emelem,
hogy igéreteidről elmélkedjem.
149Hallgasd meg, Uram, szavamat irgalmasságod szerint,
tarts életben engem ítéleted szerint.
150Közel vannak gonosz céljukhoz üldözőim,
törvényedtől azonban messze távolodtak.
151De te, Uram, közel vagy hozzám,
és minden parancsod igazság.
152Rég tudom törvényeidről,
hogy örök időkre állítottad őket.
153Lásd meg nyomorúságomat és szabadíts meg engem,
mert nem felejtem el törvényedet.
154Ítéld meg ügyemet és ments meg engem,
éltess engem, amint megígérted!
155A bűnösöktől távol van a segítség,
mert ők nem keresik törvényeidet.
156Uram, nagy a te irgalmad,
éltess engem ítéleted szerint!
157Sokan vannak, akik üldöznek és szorongatnak engem,
de parancsolataidtól el nem tántorodom.
158Látom a törvényszegőket és undorodom,
mert nem tartják meg igéidet.
159Lásd meg, Uram, hogy rendeleteidet szeretem,
tartsd meg életemet irgalmasságod szerint!
160A te igéd csupa igazság,
örökre szól igazságod minden ítélete.
161Fejedelmek üldöznek ok nélkül engem,
de szívem csak a te igédet féli.
162Úgy örvendek ígéreteidnek,
mint aki sok zsákmányra tesz szert.
163Megvetem és gyűlölöm a gonoszságot,
de törvényedet szeretem.
164Naponta hétszer mondok dicséretet neked,
mert ítéleted igazságos.
165Nagy a békéje azoknak, akik szeretik törvényedet,
ők nem botlanak el semmiben.
166Uram, szabadításodat várom,
és szeretem parancsaidat.
167Parancsolataidat megőrzi lelkem,
és nagyon szereti.
168Megtartom parancsaidat és rendeleteidet,
mert színed előtt ismeretes minden utam.
169Könyörgésem jusson színed elé, Uram,
szavad szerint adj nekem értelmet!
170Kérésem jusson színed elé,
igéd szerint ments meg engem!
171Áradjon ajkamról a dicséret,
mert rendeleteidre megtanítasz.
172Hirdesse nyelvem szavadat,
mert parancsod igazság.
173Karoddal segíts meg engem,
mert rendeleteidet választottam.
174Szabadításod után vágyódom, Uram,
és törvényedben gyönyörködöm.
175Hadd éljen a lelkem, hogy téged dicsérjen,
ítéleteid segítsenek meg engem!
176Elveszett juhként tévelygek; keresd meg szolgádat,
mert nem felejtettem el parancsaidat.