Hálaadás Istennek
1ALLELUJA!
Magasztaljátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló!
2Mondja hát Izrael, hogy jó,
hogy irgalma örökkévaló!
3Mondja hát Áron háza,
hogy irgalma örökkévaló!
4Mondják hát, akik félik az Urat,
hogy irgalma örökkévaló!
5Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat,
s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett.
6Az Úr velem van, nem félek,
ember mit árthatna nekem?
7Az Úr az én segítőm,
s én lenézhetem ellenségeimet.
8Jobb az Úrhoz menekülni,
mint emberben reménykedni.
9Jobb az Úrhoz menekülni,
mint fejedelmekben reménykedni.
10Mind körülvettek engem a nemzetek,
de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!
11Körülvettek, bizony körülvettek engem,
de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!
12Körülvettek engem, mint a méhek,
föllobbantak, mint a tűz a bozótban,
de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!
13Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem,
de az Úr megsegített engem!
14Az Úr az én erőm és dicsőségem,
ő lett az én szabadítóm.
15Ujjongás és diadal szava
hangzik az igazak sátraiban:
»Az Úr jobbja győzelmet szerzett,
16az Úr jobbja fölmagasztalt engem,
az Úr jobbja győzelmet szerzett!«
17Nem halok meg, hanem élek,
és hirdetem az Úr tetteit.
18Az Úr nagyon megfenyített engem,
de nem engedett át a halálnak.
19Nyissátok meg előttem az igazság kapuit,
hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat.
20Ez az Úr kapuja,
az igazak lépnek be rajta.
21Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem,
és szabadítóm lettél.
22A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett.
23Az Úr műve ez,
csodálatos a mi szemünkben.
24Ezt a napot az Úr adta,
ujjongjunk és vigadjunk rajta!
25Nyújts, ó Uram, segítséget,
adj, ó Uram, jó sikert!
26Áldott, aki az Úr nevében jön!
Áldunk az Úr házából titeket.
27Az Úr Isten világosított meg minket.
Álljatok sort az ünnepi lombokkal,
egészen az oltár szarváig.
28Istenem vagy te, hálát adok neked,
Istenem vagy te, magasztallak téged.
29Áldjátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló.
30Hálaadás Istennek
ALLELUJA! Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló!
31Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló!
32Mondja hát Áron háza, hogy irgalma örökkévaló!
33Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma örökkévaló!
34Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett.
35Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem?
36Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet.
37Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni.
38Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni.
39Mind körülvettek engem a nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!
40Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!
41Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!
42Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem!
43Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm.
44Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: »Az Úr jobbja győzelmet szerzett,
45az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!«
46Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.
47Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak.
48Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat.
49Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta.
50Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél.
51A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.
52Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben.
53Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta!
54Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert!
55Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket.
56Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig.
57Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te, magasztallak téged.
58Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.