¹Miután ezek megtörténtek, jelentették Józsefnek, hogy beteg az apja. Erre magához vette két fiát, Manasszét és Efraimot.

²Amikor megmondták az idős embernek: „Íme, a fiad, József eljött hozzád” – összeszedte erejét, és kiült az ágy szélére.

³Amikor bement hozzá, azt mondta neki: „A mindenható Isten megjelent nekem Lúzában, amely Kánaán földjén van, és megáldott engem.

⁴Azt mondta: »Megszaporítalak és megsokasítalak, és népek seregévé teszlek. Neked és utódaidnak adom majd ezt a földet örökös birtokul.«

⁵Azért tehát a két fiad, aki neked Egyiptomban született, mielőtt idejöttem hozzád, legyen az enyém: Efraimot és Manasszét számítsák éppúgy az enyémnek, mint akár Rúbent és Simeont.

⁶A többiek azonban, akiket utánuk nemzel, a tieid legyenek, és testvéreik nevét viseljék birtokaikban.

⁷Amikor ugyanis visszatértem Paddanból, Ráhel, a te anyád, meghalt az úton, Kánaán földjén. Efratához közeledtem akkor, és eltemettem őt az efratai – másik nevén a betlehemi – út mentén.”

⁸Amikor Izrael meglátta József fiait, megkérdezte tőle: „Kik ezek?”

⁹Ő így felelt: „A fiaim, akiket itt adott nekem Isten.” Azt mondta erre: „Vezesd csak őket ide hozzám, hadd áldjam meg őket!” –

¹⁰Elhomályosodott ugyanis Izrael szeme a késő öregségtől, így nem látott tisztán. Odavitte tehát hozzá őket, ő pedig megcsókolta és megölelte őket.

¹¹Aztán ezt mondta a fiának: „Nem fosztottak meg látásodtól, sőt Isten még utódodat is megmutatta nekem!”

¹²József erre elvette őket az apja öléből, és földig borult.

¹³Aztán Efraimot a maga jobbjára, azaz Izrael balkeze elé, Manasszét meg a maga baljára, azaz apjának jobb keze elé állította, és mindkettőjüket odavezette hozzá.

¹⁴Erre ő kinyújtotta jobbkezét, és Efraimnak, a fiatalabb testvérnek a fejére tette, a balkezét pedig Manasszénak, az idősebbnek a fejére, kezeit keresztbe téve.

¹⁵Aztán megáldotta Jákob Józsefet ezekkel a szavakkal:

„Isten, akinek színe előtt

jártak atyáim, Ábrahám és Izsák,

¹⁵Isten, aki pásztorom volt

ifjúságomtól kezdve mind a mai napig,

¹⁶az angyal, aki megszabadított engem minden bajtól,

áldja meg ezeket a gyermekeket,

szálljon át rájuk az én nevem,

atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak a neve,

és növekedjenek sokasággá a földön!”

¹⁷Amikor azonban József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszul esett ez neki. Megfogta tehát apja kezét, le akarta venni Efraim fejéről, és áttenni Manassze fejére.

¹⁸Közben azt mondta apjának: „Nem jó ez így, atyám, mert ez az elsőszülött, ennek a fejére tedd a jobbkezedet!”

¹⁹Ő azonban ellenállt neki, és azt mondta: „Tudom, fiam, tudom! Ez is több néppé lesz, meg is sokasodik, de a kisebb testvére nagyobb lesz nála, s annak utódja sok nemzetté növekszik.”

²⁰Aztán megáldotta őket, és azt mondta: „Tebenned nyerjen áldást Izrael! Hadd mondják:

»Úgy cselekedjék veled Isten,

mint Efraimmal és mint Manasszéval!«”

Efraimot tehát Manassze elé helyezte.

²¹Józsefnek, a fiának pedig azt mondta: „Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyáitok földjére.

²²Adok neked ott egy részt a testvéreidén kívül: azt, amelyet kardommal és íjammal vettem el az amoriták kezéből.”