Izsák és Rebekka

¹Ábrahám, akit az Úr mindennel megáldott, öreg és élemedett korú volt már.

²Akkor Ábrahám azt mondta háza legöregebb szolgájának, aki gondját viselte mindenének, amije volt: „Tedd a kezedet az ágyékom alá,

³hadd eskesselek meg az Úrra, az ég és föld Istenére, hogy nem veszel fiamnak feleséget a kánaániak lányai közül, akik között lakom,

⁴hanem elmégy az én földemre és az én rokonságomhoz, s onnan veszel feleséget fiamnak, Izsáknak!”

⁵A szolga azt felelte: „Hátha nem akar az a lány eljönni velem erre a földre? Vigyem vissza akkor a fiadat arra a helyre, ahonnan kijöttél?”

⁶Ábrahám erre így szólt: „Őrizkedj attól, hogy valaha is visszavidd a fiamat oda!

⁷Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és szülőföldemről, aki szólt hozzám, és megesküdött nekem, azt mondta: »Ivadékodnak adom majd ezt a földet!« – Ő elküldi majd angyalát előtted, s kapsz onnan feleséget a fiamnak.

⁸Ha azonban a lány nem akar követni téged, nem kötelez ez az eskü. A fiamat azonban ne vidd vissza oda!”

⁹Erre a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak az ágyéka alá, és megesküdött neki erre a dologra.

¹⁰A szolga vett azután tíz tevét ura csordájából, vitt magával mindenféle javaiból, aztán elindult, elment, és eljutott Arám Naharaimba, Náchor városához.

¹¹Miután pedig letelepítette a tevéket a városon kívül, a kút mellett, estefelé, olyan időtájban, amikor az asszonyok vizet meríteni járnak, így szólt:

¹²„Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, esedezem, jöjj ma segítségemre, és cselekedj irgalmasságot a gazdámmal, Ábrahámmal!

¹³Íme, itt állok a víz forrása mellett, s ki fognak jönni e város lakóinak lányai vizet meríteni.

¹⁴Add tehát, hogy az a lány, aki, ha azt mondom neki: »Döntsd meg korsódat, hadd igyam«, azt válaszolja: »Igyál, sőt, a tevéidet is megitatom« – az legyen az, akit szolgádnak, Izsáknak rendeltél, s erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal!”

¹⁵Még be sem fejezte magában ezeket a szavakat, amikor íme, korsóval a vállán kijött Rebekka, annak a Bátuelnek a lánya, akit Melka, Náchornak, Ábrahám fivérének a felesége szült.

¹⁶A lány igen szép volt, még szűz, férfit nem ismert. Lement a forráshoz, telemerítette korsóját, és feljött.

¹⁷A szolga ekkor eléje szaladt, és így szólt: „Adj egy kis vizet innom a korsódból!”

¹⁸A lány azt felelte: „Igyál, uram!” Azzal gyorsan leeresztette korsóját karjára, s inni adott neki.

¹⁹Amikor aztán ivott, hozzátette: „Sőt, tevéidnek is merítek vizet, amíg eleget nem isznak!”

²⁰Ki is öntötte korsóját az itatóba, visszafutott a kúthoz, hogy vizet merítsen. Merített, és adott valamennyi tevének.

²¹A szolga csak hallgatagon nézte, mert meg akarta tudni, szerencséssé tette-e az Úr az ő útját, vagy sem.

²²Amikor aztán ittak a tevék, a férfi elővett két aranyfüggőt, amely fél sékelt nyomott, s ugyanannyi karkötőt, amelynek a súlya tíz sékel volt.

²³Azután megkérdezte: „Kinek a lánya vagy? Mondd csak nekem, van-e atyád házában hely megszállni?”

²⁴Az így felelt: „Melka fiának, akit Náchornak szült, Bátuelnek a lánya vagyok.”

²⁵Majd hozzátette: „Alom meg széna igen sok van nálunk, hely is van bővében megszállni.”

²⁶A férfi erre meghajtotta magát, leborult az Úr előtt,

²⁷és azt mondta: „Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét gazdámtól, sőt, egyenesen gazdám testvérének házába vezérelt utamon!”

²⁸Elfutott erre a lány, s hírül vitte anyja házának mindazt, amit hallott.

²⁹Volt pedig Rebekkának egy fivére, akit Lábánnak hívtak; ő sietve kiment ahhoz az emberhez, oda, ahol a forrás volt.

³⁰Amikor ugyanis látta a függőket és testvére kezén a karkötőket, s hallotta mindazokat a szavakat, amelyekkel az elbeszélte: „Ezt és ezt mondta nékem az az ember” – kiment ahhoz az emberhez, aki a tevék mellett álldogált a vízforrásnál,

³¹és azt mondta neki: „Gyere be, áldottja az Úrnak! Miért álldogálsz idekinn? Elkészítettem a házat és a tevéknek a helyet!”

³²Azzal bevezette a szállásra, leszedte a szerszámot a tevékről, és almot meg szénát adott a tevéknek, valamint vizet, hogy ő meg emberei, akik vele jöttek, megmoshassák lábukat.

³³Azután ennivalót tett eléje. Ő azonban így szólt: „Nem eszem, amíg el nem mondom mondandómat!” Azt felelte neki: „Mondd hát el!”

³⁴Erre ő így szólt: „Ábrahám szolgája vagyok.

³⁵Igen megáldotta az Úr az én uramat, úgyhogy naggyá vált: adott neki juhot, marhát, ezüstöt, aranyat, rabszolgát, szolgálót, tevét és szamarat.

³⁶Sára meg, a gazdám felesége öregkorában fiút szült uramnak, és ő neki adta mindenét, amije volt.

³⁷Engem pedig megesketett az én uram, és azt mondta: »Ne végy feleséget fiamnak a kánaániak lányai közül, akiknek a földjén lakom.

³⁸Menj el atyám házához, és a rokonságomból végy feleséget fiamnak!«

³⁹Azt feleltem erre a gazdámnak: Hátha nem akar a lány eljönni velem?

⁴⁰Ő azt mondta: »Az Úr, akinek színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, ő vezérli utadat, és kapsz feleséget fiamnak rokonságomból és atyám házából.

⁴¹Ha elmégy rokonaimhoz, és nem adnak neked, akkor mentes leszel átkomtól.«

⁴²Eljöttem tehát ma ehhez a vízforráshoz, és azt mondtam: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, ha eddig vezérelted utamat, amelyen most járok –

⁴³íme, itt állok a vízforrás mellett –, add, hogy az a leány, aki kijön vizet meríteni, és azt hallja tőlem: Adj egy kis vizet innom a korsódból,

⁴⁴azt mondja majd nekem: »Igyál csak, és a tevéidnek is merítek« – az legyen az az asszony, akit az Úr az én uram fiának rendelt!

⁴⁵És amíg csöndben ezeket forgattam magamban, megjelent Rebekka. Odajött, korsó volt a vállán, lement a forráshoz és vizet merített. Én pedig megszólítottam: Adj egy kicsit innom!

⁴⁶Ő sietve leeresztette válláról a korsót, és azt mondta nekem: »Igyál csak, és a tevéidet is megitatom!« Ittam, és ő megitatta a tevéket is.

⁴⁷Erre megkérdeztem: Kinek a lánya vagy? Azt felelte: »Bátuel lánya vagyok, Náchornak azé a fiáé, akit Melka szült neki.«

Erre a függőket rátéve felékesítettem az arcát, karjára pedig ráhúztam a karkötőket.

⁴⁸Azután arcra borultam az Úr előtt, és áldottam az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy uram testvérének lányát vigyem feleségül a fiának.

⁴⁹Azért tehát, ha irgalmat és hűséget akartok cselekedni urammal, adjátok tudtomra; ha pedig mást akartok, mondjátok meg azt is, hadd menjek jobbra vagy balra!”

⁵⁰Azt felelte erre Lábán és Bátuel: „Az Úrtól való ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.

⁵¹Itt van Rebekka előtted: vedd és menj, legyen felesége urad fiának, ahogy az Úr szólt.”

⁵²Amikor Ábrahám szolgája meghallotta ezt, leborult, és földig hajtotta magát az Úr előtt.

⁵³Azután ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat vett elő, és odaadta Rebekkának ajándékba; a fivérének és anyjának is adott ajándékot.

⁵⁴Lakomához kezdtek, ettek és ittak mindnyájan, aztán lepihentek ott.

Reggel aztán felkelt a szolga, és így szólt: „Bocsássatok el engem, hadd menjek el uramhoz!”

⁵⁵A lány testvére és anyja azt felelték: „Maradjon a lány még legalább tíz napig nálunk, azután hadd menjen!” –

⁵⁶„Ne tartóztassatok fel – mondta erre a szolga –, hisz az Úr vezérelte utamat! Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz!”

⁵⁷Erre ők azt felelték: „Hívjuk ide a lányt, kérdezzük meg az ő akaratát!”

⁵⁸Hívatták, s amikor odajött, megkérdezték tőle: „El akarsz-e menni ezzel az emberrel?” Ő azt válaszolta: „Megyek!”

⁵⁹Elbocsátották tehát Rebekkát, a nővérüket, és a dajkáját, Ábrahám szolgáját, valamint a kísérőit.

⁶⁰Jó szerencsét kívántak nővérüknek, és ezt mondták neki:

„Nővérünk, szaporodjál

ezerszer ezerre,

s legyenek utódodé

ellenségeinek kapui!”

⁶¹Erre Rebekka és a szolgálólányai felszálltak a tevékre, és követték a férfit, a szolga pedig fogta Rebekkát, és elment.

⁶²Izsák eközben megérkezett Lahai-Rói kútjának vidékéről, és a Negeb földjén lakott.

⁶³Mivel a nap alkonyatra hajlott már, kiment búsongani a mezőre. Amikor azonban felemelte tekintetét, látta, hogy tevék jönnek a távolban.

⁶⁴Rebekka is felemelte tekintetét, és meglátta Izsákot. Erre leszállt a tevéről,

⁶⁵és megkérdezte a szolgától: „Ki az az ember, aki jön elénk a mezőn?” A szolga azt felelte neki: „Ő az én uram!” Erre a lány hamar fogta a fátylát, és befödte magát.

⁶⁶A szolga aztán elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett,

⁶⁷az pedig bevitte Rebekkát anyjának, Sárának sátrába. Feleségül vette, és annyira megszerette, hogy megvigasztalódott fájdalmától, amelyet anyja halála miatt érzett.