A bábeli torony

¹A föld akkor még egy ajkú és egyazon beszédű volt.

²Amikor azonban Keletről elköltöztek, Sineár földjén egy mezőségre bukkantak, és ott letelepedtek.

³Azt mondták egymásnak: »Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki tűzben!« Aztán felhasználták a téglát építőkőnek, az aszfaltot meg habarcsnak,

⁴és azt mondták: »Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre!«

⁵Az Úr ekkor leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet építettek az ember fiai,

⁶és azt mondta az Úr: »Íme, egy ez a nép, és egyajkú az egész: ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tettekkel.

⁷Gyertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát!«

⁸Így el is szélesztette őket onnan az Úr az egész földre, s ők abbahagyták a város építését.

⁹Azért nevezték el tehát azt Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, s onnan szélesztette el őket az Úr a föld egész színére.

Az Ősatyák: 11,10-36,43

Ábrahám ősei

¹⁰Szem nemzetsége a következő: Szem százesztendős volt, amikor Arfaxádot nemzette, két esztendővel a vízözön után.

Ábrahám ősei

¹¹Szem azután, hogy Arfaxádot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

¹²Amikor aztán Arfaxád harmincöt esztendős lett, nemzette Selahot.

¹³Arfaxád azután, hogy Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

¹⁴Amikor aztán Selah harmincesztendős volt, nemzette Hébert.

¹⁵Selah azután, hogy Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

¹⁶Amikor aztán Héber harmincnégy esztendős volt, nemzette Peleget.

¹⁷Héber azután, hogy Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

¹⁸Amikor aztán Peleg harmincesztendős volt, nemzette Reut.

¹⁹Peleg azután, hogy Reut nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

²⁰Amikor aztán Reu harminckét esztendős volt, nemzette Szerugot.

²¹Reu azután, hogy Szerugot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

²²Amikor aztán Szerug harmincesztendős volt, nemzette Náchort.

²³Szerug azután, hogy Náchort nemzette, kétszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

²⁴Amikor aztán Náchor huszonkilenc éves volt, nemzette Terahot.

²⁵Náchor az után, hogy Terahot nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

²⁶Amikor aztán Terah hetvenesztendős volt, nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt.

²⁷Terah nemzetsége pedig a következő. Terah nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt, Hárán pedig nemzette Lótot.

²⁸De Hárán meghalt apja, Terah színe előtt a szülőföldjén, a káldeai Úrban.

²⁹Ábrám és Náchor pedig feleséget vettek maguknak: Ábrám feleségének a neve Sárai volt, Náchor feleségének a neve pedig Melka. Ez Háránnak, Melka apjának és Jeszka apjának volt a lánya.

³⁰Sárai azonban meddő volt, s így nem volt gyermeke.

³¹Terah azután fogta Ábrámot, a fiát, és Lótot, Háránnak, a fiának a fiát, valamint Sárait, a menyét, fiának, Ábrámnak a feleségét, és kivezette őket a káldeai Úrból, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Háránig, és ott megtelepedtek.

³²És Terah kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.