¹Mivel pedig Bálám látta, hogy úgy tetszik az Úrnak, hogy áldja meg Izraelt, el sem ment, mint ahogy azelőtt elment, hogy a jövendőt megkérdezze, hanem arcát a puszta felé fordította

²és felemelte tekintetét, mire meglátta Izraelt, amint sátraiban törzsei szerint táborozott. Ekkor leszállt rá Isten lelke,

³ő pedig elkezdte példázatát, s azt mondta:

„Szól Bálám, Beor fia,

szól a bezárt szemű ember,

⁴szól, aki Isten beszédeit hallja,

aki a Mindenható látomását látja,

aki leborul és akkor megnyílik a szeme:

⁵Mily szépek sátraid, Jákob,

hajlékaid, ó Izrael!

⁶Mint az erdős völgyek,

mint a folyóvíz menti jól öntözött kertek,

mint a sátrak, melyeket az Úr állított fel,

mint a vizek mentén a cédrusok.

⁷Ömlik a víz vedreiből,

s vetése bőséges vizek közé kerül.

Elveti az Úr Ágág miatt királyát,

s elveszi a királyságát.

⁸Isten hozta ki őt Egyiptomból,

olyan az ereje, mint az orrszarvúé.

Megemészti ellenségeit, a nemzeteket,

csontjaikat összezúzza

és nyilakkal átlyuggatja.

⁹Ha lefekszik, alszik mint a hím oroszlán,

sőt mint a nőstény oroszlán,

melyet senki sem mer fölkelteni.

Aki áld téged, legyen áldott,

aki átkoz, legyen átkozott.”

¹⁰Megharagudott ekkor Bálák Bálámra és összecsapta kezét és azt mondta: „Azért hívtalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, s te éppen fordítva, immár háromszor megáldottad.

¹¹Térj vissza lakóhelyedre. Eltökéltem ugyan, hogy felette megtisztellek téged, de az Úr megfosztott téged a tervezett megtiszteltetéstől.”

¹²Azt felelte Bálám Báláknak: „Nemde követeidnek, kiket hozzám küldtél, megmondtam:

¹³Ha tele adja nekem Bálák a házát arannyal s ezüsttel, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, az én Istenemnek parancsát, hogy csak valami jót vagy rosszat is a magam szívéből mondjak, hanem amit majd az Úr mond, azt mondom.

¹⁴Ám mielőtt elmegyek népemhez, hadd adjak tanácsot, mit tegyen néped ezzel a néppel az utolsó időkben.”

¹⁵Erre elkezdte példázatát és ismét szólt:

¹⁵„Szól Bálám, Beor fia,

szól a bezárt szemű ember,

¹⁶szól, aki Isten beszédeit hallja,

aki a Fölséges tudományát tudja,

s a Mindenható látomásait látja

leborulva, s megnyílt szemmel:

¹⁷Látom őt, de nincs még itt,

nézem őt, de nincs még közel.

Csillag támad Jákobból

és királyi pálca kél fel Izraelből

s megveri Moáb fejedelmeit,

mind elpusztítja Szetnek gyermekeit.

¹⁸Az ő birtoka lesz Edom,

Szeír öröksége: ellenségeire száll,

de Izrael hatalmat gyakorol.

¹⁹Jákob sarja uralkodni fog

s elpusztítja a Város maradékait.”

²⁰Amikor pedig meglátta az amalekitákat, elkezdte példázatát, s azt mondta:

„Amalek első a nemzetek közül,

de az utolsó szálig elpusztul.”

²¹Látta a kenitákat is, s elkezdte példázatát és azt mondta:

„Bár erős a lakóhelyed,

de ha szirtre helyezed is fészked,

²²s választottja leszel is Kain nemzetségének.

Meddig maradhatsz meg?

Asszúr ugyanis fogságba visz téged.”

²³Majd elkezdte példázatát és ismét szólt:

„Jaj, ki akar élni, amikor ezt megteszi Isten?

²⁴Hadihajókon jönnek a ciprusiak,

az asszírok fölé kerekednek,

elpusztítják a hébereket

s végül maguk is elvesznek.”

²⁵Felkelt erre Bálám és visszatért lakóhelyére, s Bálák is hazament azon az úton, amelyen jött.