¹Azt mondta ekkor Bálám Báláknak: „Építs itt nekem hét oltárt, s készíts ide ugyanannyi fiatal bikát s ugyanannyi kost.”

²Miután ő megtette ezt Bálám szavai szerint, bemutattak közösen mindegyik oltáron egy bikát meg egy kost.

³Majd azt mondta Bálám Báláknak: „Állj egy kissé egészen elégő áldozatod mellett, míg elmegyek, hátha találkozom az Úrral: akármit parancsol, majd elmondom neked.” Amikor fölment egy kopár dombra,

⁴találkozott Istennel. Ekkor Bálám így szólt hozzá: „A hét oltárt felállítottam, bikát és kost rajtuk bemutattam.”

⁵Erre az Úr ezt a szót adta Bálám szájába: „Térj vissza Bálákhoz, és ezt és ezt mondd.”

⁶Amikor visszatért, ott találta egészen elégő áldozatánál állva Bálákot és a moabiták valamennyi fejedelmét.

⁷Erre elkezdte példázatát és azt mondta:

„Arámból hozatott el engem Bálák,

Moáb királya, napkelet hegyeiről:

»Gyere, üzente, s átkozd meg Jákobot,

Siess, s átkozd el Izraelt.«

⁸Hogy átkozzam meg, akit nem átkozott meg Isten?

Miképp átkozzam el, akit nem átkoz el az Úr?

⁹A szirtek tetejéről látom,

A halmokról szemlélem:

Külön fog lakni e nép

S a nemzetek közé nem számítja magát.

¹⁰Ki számlálhatná meg Jákob porát

S tudná Izrael ivadékának számát?

Bár halnék meg én az igazak halálával

S olyan lenne végem, mint amilyen az övék!”

¹¹Azt mondta erre Bálák Bálámnak: „Mit művelsz? Azért hívtalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, s te épp a fordítottját teszed, és megáldod őket!”

¹²Az így felelt neki: „Szólhatok-e egyebet, mint amit az Úr parancsolt?”

¹³Azt mondta erre Bálák: „Gyere velem valami más helyre, ahonnan Izraelnek egy részét látod, de az egészet nem láthatod, s átkozd meg onnét.”

¹⁴Miután fel is vitte egy magas helyre, a Fászga tetejére, Bálám hét oltárt épített, mindegyiken bemutatott egy bikát meg egy kost,

¹⁵és azt mondta Báláknak: „Állj itt egészen elégő áldozatod mellett, míg én találkozom az Úrral.”

¹⁶Ekkor megjelent az Úr és szót adott a szájába, és azt mondta: „Térj vissza Bálákhoz, s ezt és ezt mondd neki.”

¹⁷Amikor visszatért, ott találta egészen elégő áldozatánál állva őt és vele a moabiták fejedelmeit. Azt mondta neki Bálák: „Mit mondott az Úr?”

¹⁸Erre ő elkezdte példázatát, s azt mondta:

¹⁸„Állj meg, Bálák, s hallgasd,

halljad Szefor fia!

¹⁹Isten nem ember, hogy hazudjon,

s nem ember fia, hogy változzon.

Mond-e hát valamit anélkül, hogy megtenné?

Szól-e valamit anélkül, hogy teljesítené?

²⁰Áldani küldtek,

s az áldást meg nem tagadhatom.

²¹Nincsen bálvány Jákobban,

nem látható bálványkép Izraelben.

Az Úr, az ő Istene van ővele,

s a Király győzelmi harsonája zeng benne.

²²Isten hozta ki őt Egyiptomból,

olyan az ereje, mint az orrszarvúé.

²³Nincs jóslás Jákobban,

s nincs varázslás Izraelben:

idejében megmondják Jákobnak,

és Izraelnek, mit fog művelni Isten.

²⁴Íme, felkel e nép mint a nőstény oroszlán,

s felemelkedik mint a hím oroszlán:

le nem fekszik, míg zsákmányt nem eszik

s a megöltek vérét nem issza.”

²⁵Azt mondta erre Bálák Bálámnak: „Ne átkozd, és ne is áldd meg őt!”

²⁶Ő azonban azt mondta: „Nemde megmondtam neked, hogy amit az Úr parancsol, azt fogom tenni.”

²⁷Azt mondta erre neki Bálák: „Gyere, hadd vezesselek valami más helyre, hátha úgy tetszik majd Istennek, hogy onnan megátkozd őket.”

²⁸Ezután elvitte a Fogor hegy tetejére, amely a sivatagra néz,

²⁹és azt mondta neki Bálám: „Építs nekem itt hét oltárt, aztán készíts ide ugyanannyi bikát, és ugyanannyi számú kost!”

³⁰Úgy tett Bálák, ahogy Bálám mondta, s bemutatott mindegyik oltáron egy bikát meg egy kost.