MÁSODIK ÉNEK: 2,1-22

¹Milyen sötétbe borította haragjában

MÁSODIK ÉNEK: 2,1-22

Sion leányát az Úr!

MÁSODIK ÉNEK: 2,1-22

Az égből a földre vetette

MÁSODIK ÉNEK: 2,1-22

Izrael ékességét,

MÁSODIK ÉNEK: 2,1-22

és nem emlékezett lába zsámolyára

MÁSODIK ÉNEK: 2,1-22

haragjának napján.

²Elpusztította az Úr kíméletlenül

Jákob minden lakóhelyét;

lerombolta haragjában

Júda leányának erődítményeit.

Földre sújtotta, beszennyezte

a királyságot és fejedelmeit.

³Letörte izzó haragjában

Izrael minden szarvát;

visszavonta jobbját

az ellenség előtt.

Égett Jákobban, mint lángoló tűz,

emésztette körös-körül.

⁴Megfeszítette íját, mint ellenség,

előállt, mint ellenfél,

és jobbjával megölt mindent,

ami drága a szemnek.

Sion leányának a sátrában

tűzként öntötte ki haragját.

⁵Olyan volt az Úr, mint ellenség,

elpusztította Izraelt;

elpusztította minden palotáját,

tönkretette erődítményeit.

Megsokasította Júda leányában

a szomorúságot és szomorkodást.

⁶Szétrombolta sövényét, mint kertet,

tönkretette ünnepi gyülekezőhelyét;

elfeledtetett az Úr Sionban

ünnepet és szombatot,

s elvetett bosszús haragjában

királyt és papot.

⁷Eltaszította oltárát az Úr,

meggyalázta szentélyét;

ellenség kezébe adta

palotáinak falait,

s azok hangoskodtak az Úr házában,

mint ünnepnapon.

⁸Elhatározta az Úr, hogy elpusztítja

Sion leányának várfalát;

kifeszítette a mérőzsinórt,

nem vonta vissza kezét a pusztítástól.

Gyászba borított bástyát és falat,

együtt hervadoznak.

⁹A földbe süllyedtek kapui,

elpusztította és összetörte zárait.

Királya és fejedelmei a nemzetek közt vannak,

nincs többé törvény,

és prófétái sem kapnak

látomást az Úrtól.

¹⁰A földön ülnek némán

Sion leányának vénei;

port hintettek a fejükre,

zsákruhába öltöztek.

A földig hajtották fejüket

Jeruzsálem szűzei.

¹¹Elgyengültek a könnyektől szemeim,

háborog a bensőm;

földre omlott a májam

népem leányának romlása miatt;

mert elalélt gyermek és csecsemő

a város terein.

¹²Azt mondják anyjuknak:

¹²„Hol van gabona és bor?”,

amikor elalélnak, mint a sebesültek

a város terein;

amikor kilehelik lelküket

anyjuk ölében.

¹³Milyen példázatot mondjak rólad?

Mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya?

Mihez hasonlítsalak, hogy megvigasztaljalak,

Sion szűz leánya?

Mert nagy a te romlásod, mint a tenger,

ki gyógyíthatna meg téged?

¹⁴Amit prófétáid láttak számodra,

az hamisság és színlelés;

nem tárták fel bűnödet,

hogy megfordítsák sorsodat,

hanem amiket láttak számodra,

hamis és félrevezető kijelentések.

¹⁵Összecsapták kezüket miattad

mind, akik az úton jártak,

pisszegtek és fejüket csóválták

Jeruzsálem leánya miatt:

„Ez az a város, amelyről azt mondják:

tökéletes szépség, az egész föld öröme?”

¹⁶Kitátotta rád száját

minden ellenséged,

hörögtek és fogukat csikorgatták;

azt mondták: „Elpusztítottuk!

Igen, ez az a nap, amelyre vártunk,

megértük, megláttuk!”

¹⁷Megtette az Úr, amit eltervezett,

beteljesítette szavát,

amit elrendelt az ősidő napjai óta:

rombolt, és nem kímélt;

megörvendeztette fölötted az ellenséget,

fölemelte ellenfeleid szarvát.

¹⁸Szívük az Úrhoz kiáltott.

Sion leányának várfala,

folyjon könnyed, mint a patak,

éjjel és nappal!

Ne engedj magadnak pihenőt,

ne csillapodjék szemed bogara!

¹⁹Kelj föl, kiálts az éjszakában,

az éjjeli őrségek kezdetén!

Öntsd ki szívedet, mint a vizet,

az Úr színe előtt!

Emeld föl hozzá kezedet

gyermekeid életéért,

akik elaléltak az éhségtől

minden utcasarkon!

²⁰„Lásd, Uram, és tekints arra,

akivel így bántál!

Hát egyék meg az asszonyok méhük gyümölcsét:

a dédelgetett gyermekeket?

Hát öljenek meg az Úr szentélyében

papot és prófétát?

²¹A földön hevernek az utcákon

fiatalok és öregek;

szüzeim és ifjaim

elestek a kard által.

Öldököltél haragod napján,

mészároltál kíméletlenül.

²²Mint ünnepnapra, úgy hívtad össze

mindenfelől azokat, akik rémítgetnek;

és nem volt az Úr haragjának napján,

aki megmenekült és megmaradt volna.

Akiket dédelgettem és fölneveltem,

azokkal ellenségem végzett.”