IZRAEL VÉGSŐ MEGSZABADÍTÁSA: 9,1-11,36
Pál és Izrael
1Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, tanúságot tesz mellettem a lelkiismeretem a Szentlélekben,
2hogy nagy a szomorúságom és állandó a szívem fájdalma.
3Mert azt kívánom, hogy inkább magam legyek átok alatt távol Krisztustól, testvéreimért, a test szerint való rokonaimért,
4az izraelitákért. Övék a gyermekké fogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.
5Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki Isten mindenek fölött – áldott legyen mindörökké! Ámen.
Isten biztos ígérete
6Az nem lehet azonban, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik;
7és nem is mindnyájan Ábrahám fiai azért, mert az ő leszármazottjai; hanem: „Izsák utódait hívják majd a te utódodnak.”
8Más szóval: nem azok fiai Istennek, akik a test fiai, hanem az ígéret fiai, azok számítanak utódnak.
9Az ígéret ugyanis így hangzik: „Ez időtájban eljövök, és Sárának fia lesz.”
10Ezt nemcsak az ő esete mutatja, hanem Rebekáé is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait,
11mert mielőtt még megszülettek volna, s akár jót, akár rosszat tettek volna – azért, hogy az Isten szabad választása megmaradjon –
12nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából Rebekka ezt a kijelentést kapta: „az idősebb lesz a fiatalabbnak a szolgája,”
13amint írva van: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”
Isten szabadsága és irgalma
14Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Semmi esetre sem!
15Hiszen így szól Mózeshez: „Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok.”
16Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen.
17Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, s nevemet világszerte hirdessék.”
18Azon könyörül tehát, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar.
19Azt mondod majd nekem erre: „Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellen az ő akaratának?”
20Ember! Ki vagy te, hogy perbe szállj Istennel? Vajon kérdi-e az edény a formálójától: „Miért alkottál engem ilyennek?”
21Nincs-e a fazekasnak hatalma az agyag fölött, hogy ugyanazon anyagból az egyik edényt tisztes célra készítse, a másikat dicstelenre?
22Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni és a hatalmát megláttatni, és nem azért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek?
23És nem azért, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalmasság eszközein, amelyeket dicsőségre készített,
24amilyenek mi vagyunk, akiket meghívott nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is?
25Ahogy Ozeásnál mondja:
„Aki nem népem, azt népemnek fogom hívni,
és a nem kedveltet kedveltnek.”
26És akkor ez lesz:
„Azon a helyen, ahol azt mondták nekik:
»Ti nem vagytok népem«,
ott az élő Isten fiainak hívják majd őket.”
27Izajás pedig fennen hirdeti Izraelről: „Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül.
28Szavát ugyanis beteljesíti és sietve végrehajtja az Úr a földön.”
29Amint előre megmondta Izajás:
„Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot,
úgy jártunk volna, mint Szodoma,
és olyanok lettünk volna, mint Gomorra.”
Izrael buzgalma tévútra vezet
30Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a nemzetek, akik nem jártak a megigazulás útján, elnyerték a megigazulást, mégpedig a hitből való megigazulást.
31Izrael ellenben törekedett a megigazulás törvényére, mégsem érte el a törvény célját.
32Miért? Mert nem a hit, hanem a tettek által akarta azt elérni. Megbotlottak a botlás kövében,
33amint írva van:
„Íme, Sionban leteszem a botlás kövét
és a botrány szikláját,
és senki sem szégyenül meg,
aki hisz benne.”