A keresztények élete a Lélekben

¹Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.

²Mert a Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

³Ami ugyanis lehetetlen volt a törvénynek, mert a test erőtlenné tette, azt Isten megtette. Elküldte a bűn miatt saját Fiát a bűnös testhez hasonló testben, és kárhoztató ítéletet hozott a bűn ellen a testben,

⁴hogy a törvény által megkövetelt igazságosság beteljesedjék mibennünk, akik nem élünk test szerint, hanem Lélek szerint.

⁵A testi ember ugyanis a testi dolgokra törekszik, a Lélek embere pedig a Lélek dolgaira törekszik.

⁶Mert a test törekvése a halál, a Lélek törekvése pedig élet és béke,

⁷mivel a test törekvése ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá.

⁸Márpedig a test szerinti ember nem lehet kedves Isten előtt.

⁹Ti nem test szerinti, hanem Lélek szerinti emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé.

¹⁰Ha azonban Krisztus bennetek van, a test ugyan halott a bűn miatt, ám a Lélek életet ad a megigazulás által.

¹¹Ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, a ti halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által.

¹²Ennélfogva, testvérek, nem vagyunk a test lekötelezettjei, hogy test szerint éljünk.

¹³Ha ugyanis test szerint éltek, meghaltok, de ha a Lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.

¹⁴Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.

¹⁵Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, általa kiáltjuk: „Abba, Atyánk!”

¹⁶A mi lelkünkkel együtt maga a Lélek tesz tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk.

¹⁷Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

A világ megváltásának reménye

¹⁸Azt tartom ugyanis, hogy a jelen élet szenvedései nem mérhetők össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.

¹⁹Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását.

²⁰Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel,

²¹hogy egykor felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiainak dicsőséges szabadságára.

²²Tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig.

²³De nemcsak az, hanem mi is, akik első adományként megkaptuk a Lelket: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

²⁴Üdvösségünk ugyanis reménybeli. Ha látjuk azt, amit remélünk, az nem reménység, hiszen ki remélné azt, amit lát?

²⁵Ha tehát azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is állhatatosan.

²⁶Gyöngeségünkben pedig segítségünkre siet a Lélek, mert nem tudjuk, miért és hogyan kellene imádkoznunk, ám maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal.

²⁷Aki pedig vizsgálja a szíveket, az tudja, hogy mi a Lélek szándéka, mert ő Isten szerint jár közben a szentekért.

²⁸Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akiket elhatározása szerint meghívott.

²⁹Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, és így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.

³⁰Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette, akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

A hívők bizonyossága

³¹Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk?

³²Ő, aki saját Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?

³³ Ki emel vádat Isten választottai ellen? Talán Isten, aki a megigazulást adja?

³⁴ Ki ítél el? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt, fel is támadt, az Isten jobbján van, és közbenjár értünk?

³⁵Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Üldöztetés vagy éhség? Ruhátlanság, életveszély vagy kard?

³⁶Amint írva van:

„Miattad gyilkolnak minket naphosszat,

olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat.”

³⁷De mindezeken diadalmaskodunk azáltal, aki szeret minket.

³⁸Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem hatalmasságok,

³⁹sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.