Ábrahám hite

¹Mit mondjunk tehát Ábrahámról, test szerint való atyánkról? Mit nyert el ő?

²Ha ugyanis Ábrahám a tettei által igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Istennél.

³Mert mit mond az Írás? „Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul számíttatott be neki.”

⁴Márpedig aki tetteket visz végbe, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem a tartozás kiegyenlítéseként.

⁵Annak ellenben, aki nem visz végbe tetteket, hanem hisz abban, aki megigazulttá teszi a bűnöst, annak a hitet számítják be megigazulásul.

⁶Mint ahogy Dávid is hirdeti annak az embernek a boldogságát, akinek Isten beszámítja a megigazulást tettek nélkül:

⁷„Boldogok,

akiknek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűnei be vannak födve.

⁸Boldog az az ember,

akinek az Úr nem számítja be bűneit.”

⁹De vajon ez a boldogság csak a körülmetélteket illeti meg, vagy a körülmetéletleneket is? Hiszen azt mondjuk, hogy „a hit számíttatott be Ábrahámnak megigazulásul.”

¹⁰Nos hát, hogyan tudatott be? Körülmetélt, vagy körülmetéletlen állapotában? Bizony, nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek.

¹¹A körülmetélés jelét úgy kapta, mint a hitből való, a körülmetéletlenségben elnyert megigazulás pecsétjét, hogy atyja legyen mindenkinek, aki hisz, bár körülmetéletlen, s a megigazulás nekik is beszámíttassék,

¹²és hogy atyjuk legyen a körülmetélteknek is; nemcsak azoknak, akik a körülmetéltségből valók, hanem azoknak is, akik követik Ábrahám atyánknak a körülmetéletlenség állapotában tanúsított hitének nyomdokait.

¹³Ábrahám és nemzetsége ugyanis nem a törvény által, hanem a hitből fakadó megigazulás által kapta az ígéretet, hogy a világ örököse lesz.

¹⁴Ha az örökösök azok, akik a törvényből valók, akkor a hit hiábavaló, és az ígéret semmis.

¹⁵Hisz a törvény haragot szül. Ahol ugyanis nincs törvény, ott törvényszegés sincs.

¹⁶Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvényből valók, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéből valók. Ő mindnyájunk atyja

¹⁷Isten előtt, amint meg van írva: „Sok nemzet atyjává rendeltelek.” Hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki létre hívja a nemlétezőket.

¹⁸Ő, bár nem volt remény, reménységgel hitte, hogy sok nemzet atyja lesz, amint Isten megmondta neki: „Ennyi lesz a te utódod.”

¹⁹Nem gyengült meg a hitben, holott már majdnem százesztendős volt, nem gondolt sem életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére.

²⁰Isten ígéretével szemben sem kételkedett hitetlenül, hanem megerősödött hitében, és megadta a tiszteletet Istennek

²¹abban a teljes meggyőződésben, hogy van hatalma megtenni, amit ígért.

²²Isten ezt számította be neki megigazulásul.

²³De nemcsak róla írták meg, hogy beszámították neki,

²⁴hanem rólunk is. Nekünk is beszámítják, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézus Krisztust, a mi Urunkat,

²⁵aki bűneinkért átadatott, és megigazulásunkért feltámadt.