Mindenki vétkezett

¹Mi előnye van tehát a zsidónak? Vagy mi haszna a körülmetélkedésnek?

²Sok, minden tekintetben. Éspedig először az, hogy Isten rájuk bízta igéit.

³Mit számít az, hogy közülük egyesek hitetlenek voltak? Vajon azoknak a hitetlensége megszünteti-e Isten hűségét? Bizony nem!

⁴Ellenkezőleg, Isten igaz, legyen bár minden ember hazug, amint meg van írva: »Hogy elismerjenek igaznak beszédeidben, és győztes légy, mikor perbe szállnak veled«.
^{(Zsolt 116,11; Zsolt 51,6)}

⁵De mit mondjunk arra, ha a mi igaztalanságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Nem igazságtalan-e Isten, amikor haragjával sújt? – Emberi módon szólok.

⁶Semmiképpen sem. Különben hogyan ítélné meg Isten ezt a világot?

⁷De ha Isten igazsága az én hazugságom révén bővelkedik az ő dicsőségére, akkor miért sújt engem az ítélet, mint bűnöst?

⁸És miért ne tennénk rosszat, hogy jó származzék belőle, amivel rágalmaznak is minket egyesek, s ránk fogják, hogy mi így beszélünk? Az ilyen embereket méltón sújtja az ítélet.

⁹Hogyan áll tehát a dolog? Különbek vagyunk-e náluk? Semmiképpen sem. Az imént bizonyítottuk be, hogy a zsidók és a görögök mind alá vannak vetve a bűnnek,

¹⁰amint írva van:
»Nincs egy igaz ember sem;

¹¹nincs, aki értene, nincs, aki keresse Istent;

¹²mindnyájan eltévedtek, s egyaránt haszontalanok lettek,
nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem.^{(Préd 7,20; Zsolt 14,1-3)}

¹³A torkuk tátongó sír,
nyelvüket álnokul forgatják,
kígyók mérge van az ajkuk alatt.^{(Zsolt 5,10; Zsolt 140,4)}

¹⁴Átkozódással és keserűséggel van tele a szájuk.^{(Zsolt 10,7)}

¹⁵Lábuk gyors a vérontásra.

¹⁶Csapás és szerencsétlenség van útjaikon,

¹⁷s a békesség útját nem ismerik,^{(Iz 59,7-8)}

¹⁸Isten félelme nincs a szemük előtt«.^{(Zsolt 36,2)}

¹⁹Mi pedig tudjuk, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, s így minden száj némuljon el, és az egész világ kerüljön Isten ítélete alá!

²⁰Mert nincs az az ember, aki megigazul előtte a törvény tettei által. Hiszen a törvény csak megismerteti a bűnt.
^{(Zsolt 143,2)}

Megigazulás és új élet: 3,21-8,39

Megigazulás a hit által

²¹Most azonban Isten igazvolta nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla.

²²Istennek ez az igazvolta pedig a Jézus Krisztusba vetett hit által irányul mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen.

²³Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét.

²⁴Ingyen igazulnak meg az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van,

²⁵akit Isten rendelt vére által történő engesztelésül, a hit révén, hogy így kimutassa a maga igazvoltát, miután eltűrte az előző idő bűneit

²⁶Isten béketűrésével, hogy kimutassa – mondom – a maga igazvoltát a mostani időben, s hogy ő maga igaz legyen, s megigazulttá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való.

²⁷Lehet-e akkor dicsekedni? Ki van zárva! Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által.

²⁸Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül.

²⁹Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is!

³⁰Mert ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hitből, és a körülmetéletlent a hit által.

³¹Lerontjuk tehát a törvényt a hit által? Dehogyis! Ellenkezőleg: megerősítjük a törvényt.