A király szava és tettei

¹Ki olyan, mint a bölcs,
és ki találja meg a dolgok nyitját?
Az ember bölcsessége derűssé teszi arcát,
és meglágyítja a vonások keménységét.

²Azt mondom: Figyelj a király szájára, s az Istennek tett eskü parancsára!

³Ne siess, hogy a színe elől eltávozz! Ne tarts ki veszett ügy mellett, mert ő mindent megtesz, amit csak akar,

⁴mivel a király szava hatalommal teljes, és ki mondhatná neki: »Miért teszed?«

Művelt törvénytisztelők – műveletlen törvényszegők

⁵Aki megtartja a parancsot, nem tapasztal rosszat, a bölcsnek szíve pedig tudja, hogy eljön a számadás ideje.

⁶Mert minden dolog számára van idő és ítélet, csakhogy súlyosan nehezedik az emberre a baj.

⁷Nem tudja ugyanis, mi fog még történni, és nincs, aki megmondja neki, miként lesz majd.

⁸Nincs az ember hatalmában, hogy visszatartsa éltető leheletét, nincs a halál napján hatalma, és nincs a háború idején felmentés, s a gonoszság nem menti a gonoszt.

⁹Mindezt láttam, amikor figyelmemet mindazokra a dolgokra irányítottam, amelyek a nap alatt végbemennek, amikor ember embertársa fölött, annak kárára uralkodik.

¹⁰Láttam továbbá, hogy díszes temetésben részesültek gonoszok, akik életükben is a szent helyen voltak, és magasztalták őket a városban, mintha cselekedeteik igazak lettek volna. – Az is hiúság,

¹¹hogy nem mondják ki az ítéletet a gonosz fölött tüstént, ezért az emberek fiai a gonoszságot minden félelem nélkül cselekszik,

¹²mivel a bűnös, aki a rosszat százszor is elköveti, sokáig marad életben irgalmasságból. Azt is tudom azonban, hogy az istenfélők, akik az ő színétől félnek, jól járnak,

¹³és hogy nem lesz jó sora a gonosznak. Napjai nem hosszabbodnak meg, hanem, mint az árnyék, úgy múlnak el azok, akik az Úr színétől nem félnek. –

¹⁴Van még egy hiúság, amely a földön adódik: Vannak igazak, akiket bajok érnek, mintha a gonoszok tetteit cselekednék, és vannak gonoszok, akik biztonságban vannak, mintha az igazak cselekedetei náluk volnának. Megállapítottam, hogy ez is hiúság!

¹⁵Dicsértem ezért az örömet, mivel az embernek úgysincs egyéb java a nap alatt, minthogy egyék, igyék és örvendezzen. A fáradsága mellett hadd kísérje őt legalább ez élete napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt.

A megismerés határai

¹⁶Amint elmémet arra irányítottam, hogy megismerjem a bölcsességet, és szemléljem a hajszát, amely a földön végbemegy, úgyhogy sem nappal, sem éjjel nem jön álom az ember szemére,

¹⁷akkor Isten egész művét illetően azt láttam, hogy az ember nem tud annak végére járni, ami a nap alatt történik. Minél többet fárad az ember a keresésben, annál kevésbé tudja megtalálni, és ha a bölcs azt hiszi is, hogy tudja, mégsem jön a nyitjára.