A mindennapi élet bölcsessége

¹Fiam, ha társadért jótálltál,
ha kezedet adtad idegenért,

²ha tulajdon szád szava csapdába ejtett,
és rabbá tett saját beszéded,

³ahogy mondom, úgy tégy, fiam, hogy kilábalj,
hiszen társad kezére kerültél.
Menj! Sietve keltsd fel a társadat!

⁴Ne engedj alvást szemednek,
és szendergést szempilláidnak!

⁵Vond ki magad, mint a gazella a hurokból,
s a madár a madarász tőréből.

⁶Eredj a hangyához, te lusta!
Nézd az útjait és okulj!

⁷Sem főnöke, sem tiszttartója, sem ura nincsen,

⁸mégis megszerzi táplálékát nyáron,
összegyűjti élelmét aratáskor.

⁹Meddig heversz még, lusta?
Mikor kelsz fel álmodból?

¹⁰Alszol egy kevéssé, szenderegsz egy kissé,
összeteszed kicsit a kezedet, hogy aludj,

¹¹és beállít hozzád az ínség, mint a csavargó,
s a nélkülözés, mint a fegyveres rabló!
De ha serény vagy, akkor aratásod bő, mint a forrás,
s az ínség messze elkerül.

¹²Semmirekellő az istentelen ember,
hamis szájjal jár,

¹³hunyorgat szemével, sikál a lábával,
és jelet ad ujjával,

¹⁴álnok szívvel gonoszt forral
és viszályt hint el szüntelen!

¹⁵Az ilyenre hirtelen rászakad romlása,
váratlanul összeroppan,
és nincs számára gyógyulás.

¹⁶Hat dolgot gyűlöl az Úr
és hetet utál a lelke:

¹⁷a fennhéjázó szemet, a hazug nyelvet,
az ártatlan vért ontó kezet,

¹⁸az álnok tervet forraló szívet,
a gonoszra sebtében siető lábakat,

¹⁹a hamis tanút, aki ontja a hazugságot,
és azt, aki viszályt hint testvérek közé.

A házassági hűség

²⁰Tartsd meg, fiam, atyád parancsait,
és el ne hagyd anyád tanítását!

²¹Kösd őket szívedre mindenkor,
fűzd őket nyakad köré!

²²Hadd járjanak veled jöttödben-mentedben,
őrködjenek fölötted, amikor alszol,
és velük társalogj, amikor felébredsz!

²³Mert a parancs fáklya, a tanítás világosság,
s a fegyelem feddése az életre vezető út,

²⁴hogy megóvjanak a rossz asszonytól,
az idegen nő hízelkedő nyelvétől!

²⁵Meg ne kívánd szépségét szívedben,
és meg ne ejtsenek az ő kacsintásai!

²⁶Mert a céda személy díja alig ér egy kenyeret,
a férjes asszony azonban drága lélekre vadász.

²⁷Vehet-e ember tüzet az ölébe úgy,
hogy ruhái meg ne égjenek?

²⁸Járhat-e valaki izzó parázson úgy,
hogy talpát meg ne perzselje?

²⁹Így jár, aki betér társa asszonyához,
aki őt érinti, nem marad büntetlen!

³⁰Nem nagy bűnt követ el a tolvaj, ha azért lop,
hogy csillapítsa éhségét,

³¹mégis, ha rajtakapják, hétannyit fizet,
oda kell adnia háza minden holmiját.

³²De az ember, aki házasságot tör,
balgaságában vesztébe rohan.

³³Csúfságot és szégyent von magára,
és gyalázatát le nem mossa semmi,

³⁴mert a férfi féltékenysége és haragja
nem ismer kíméletet a bosszú napján,

³⁵nem enged senki könyörgésének,
és váltságul nem fogad el semekkora ajándékot.