¹Ne örvendezzél, Izrael,

ne ujjongj, mint a többi nemzet,

mert parázna módjára elpártoltál Istenedtől,

szeretted bűnöd bérét minden búzaszérűn.

²Ám a szérű és a sajtó nem táplálja majd őket,

s a bor majd cserbenhagyja őket.

³Nem laknak majd ők az Úr földjén!

Efraim visszatér Egyiptomba,

s az asszírok közt tisztátalant eszik.

⁴Nem áldoznak majd ők bort az Úrnak,

és nem lesznek előtte kedvesek áldozataik.

Kenyerük olyan lesz, mint a gyászolók kenyere,

mindnyájan, akik azt eszik, tisztátalanokká lesznek.

Kenyerük csak az ő étvágyukat szolgálja,

és nem juthat be az Úr házába.

⁵Mit csináltok majd az ünnepnapon,

az Úr ünnepségének napján?

⁶Mert íme, már útnak indultak a nyomorúság miatt,

Egyiptom gyűjti egybe,

Memfisz temeti el őket;

drága ezüstjüket a csalán örökli,

lapu nő sátraikban.

A próféták üldözői

⁷Eljönnek a megtorlás napjai,

A próféták üldözői

eljönnek a visszafizetés napjai, tudd ezt, Izrael!

A próféták üldözői

»Eszét veszti a próféta,

A próféták üldözői

a lélek embere beteggé lesz,«

A próféták üldözői

mert sok a gonoszságod,

A próféták üldözői

és nagy az esztelenséged.

⁸Efraim, Istenem népe a prófétát kémleli,

tőrt vetettek neki minden útján.

Gyűlölködés lakik még Istene házában is.

⁹Alávaló módon vétkeztek, mint egykor Gibeában,

de Ő majd megemlékezik gonoszságukról,

és megtorolja rajtuk bűneiket.

Isten elveti Efraimot

¹⁰Mint szőlőt a pusztában,

Isten elveti Efraimot

úgy találtam meg Izraelt;

Isten elveti Efraimot

mint fügefa tetején az első gyümölcsöt,

Isten elveti Efraimot

úgy láttam meg atyáitokat.

Isten elveti Efraimot

Ám ők betértek Baál-Peorhoz,

Isten elveti Efraimot

s a gyalázathoz pártoltak;

Isten elveti Efraimot

és utálatosakká lettek,

Isten elveti Efraimot

mint azok a dolgok, amelyeket szerettek.

¹¹Efraimtól elszáll, mint a madár, dicsősége,

és nem lesz többé sem születés,

sem terhesség, sem foganás;

¹²mert még ha fel is nevelik fiaikat,

én megfosztom őket tőlük, akár gyermekek, akár felnőtt férfiak.

Jaj lesz nekik, ha eltávozom tőlük!

¹³Efraim, úgy látom, leölésre állította oda fiait,

és Efraim a hóhér elé vezeti gyermekeit.

¹⁴»Adj nekik, Uram!

Mit adj nekik?

Adj nekik meddő méhet,

és száraz emlőket!«

¹⁵Minden gonoszságuk végbement Gilgálban,

hiszen ott gyűlöltem meg őket.

Gonosz cselekedeteik miatt kiűzöm őket házamból,

nem szeretem őket többé;

valamennyi fejedelmük pártütő.

¹⁶Megverik Efraimot:

gyökere kiszárad,

semmi gyümölcsöt sem hoznak;

mert ha nemzenek is magzatot,

megölöm méhük legkedvesebbjeit!”

¹⁷Elveti őket az én Istenem,

mert nem hallgattak rá;

bujdosókká lesznek a nemzetek között.