A főtanács határozata

JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSA: 14,1-16,20

¹Két nappal ezután volt a húsvéti vacsora és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók azon tanakodtak, miképpen fogják el őt csellel, és hogyan öljék meg.

JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSA: 14,1-16,20

²Azt mondták ugyanis: Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között.

A betániai megkenés

³Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában és asztalnál ült, odament hozzá egy asszony, alabástromedényben valódi, drága nárduszolajat hozva. Eltörte az alabástromot, és a fejére öntötte.

⁴Voltak, akik méltatlankodtak ezen, és így beszéltek maguk között: »Mire volt jó így elpazarolni ezt a kenetet?

⁵Ezt az olajat el lehetett volna adni több, mint háromszáz dénárért, és odaadni a szegényeknek!« És megharagudtak az asszonyra.

⁶Jézus azonban így szólt: »Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem.

⁷Szegények mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindig veletek.

⁸Ő megtette azt, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.

⁹Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, elbeszélik majd azt is, amit ő tett, az ő emlékezetére.«

Júdás árulása

¹⁰Az iskarióti Júdás pedig, a tizenkettő közül az egyik, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik.

¹¹Mikor azok meghallották ezt, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt.

A húsvéti vacsora előkészítése

¹²A kovásztalan kenyerek első napján pedig, mikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték tőle: »Mit akarsz, hová menjünk előkészíteni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?«

¹³Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: »Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt,

¹⁴és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: ‘Hol van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?’

¹⁵Mutatni fog nektek egy nagy ebédlőt készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.«

¹⁶Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

A húsvéti vacsora

¹⁷Amikor beesteledett, odaérkezett a tizenkettővel.

¹⁸Amikor letelepedtek és ettek, Jézus így szólt: »Bizony, mondom nektek: közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem«.^{(Zsolt 41,10)}

¹⁹Erre azok elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték tőle: »Csak nem én vagyok az, Uram?«

²⁰Ő azt felelte nekik: »A tizenkettő közül az egyik, aki velem egyszerre márt a tálból.

²¹Az Emberfia ugyan elmegy, ahogy meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!«

²²Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Vegyétek, ez az én testem.«

²³Azután fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan.

²⁴Ő pedig így szólt: »Ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik.^{(Kiv 24,8; Jer 31,31)}

²⁵Bizony, mondom nektek: többé már nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.«

Jézus kimegy az Olajfák hegyére

²⁶Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.

²⁷Jézus azt mondta nekik: »Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: ‘Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok’.^{(Zak 13,7)}

²⁸De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.«

²⁹Péter erre azt mondta neki: »Ha mindenki megbotránkozik is benned, én nem fogok!«

³⁰Jézus azt felelte neki: »Bizony, mondom neked, te még ma éjszaka, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor is megtagadsz engem.«

³¹Ő még erősebben fogadkozott: »Még ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem tagadlak meg téged!« Ugyanígy beszéltek a többiek is valamennyien.

Jézus imája a Getszemáni kertben

³²Odaértek a majorba, amelyet Getszemáninak hívnak. Akkor azt mondta tanítványainak: »Üljetek le itt, amíg imádkozom.«

³³Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és gyötrődni.

³⁴Azt mondta nekik: »Halálosan szomorú a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.«

³⁵Egy kissé előbbre ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tőle ez az óra.

³⁶Ezt mondta: »Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.«

³⁷Ezután visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: »Simon, alszol? Nem tudtál virrasztani egy órát?

³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.«

³⁹Aztán újra elment és imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal.

⁴⁰Megint visszatért, és alva találta őket, mert a szemük elnehezedett; nem is tudták, mit feleljenek neki.

⁴¹Majd harmadszor is odajött, és azt mondta nekik: »Aludjatok már és nyugodjatok! Elég, eljött az óra! Íme, az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.

⁴²Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.«

Jézust elfogják

⁴³Még beszélt, amikor megérkezett az iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy tömeg kardokkal és botokkal a főpapoktól, írástudóktól és a vénektől.

⁴⁴Aki elárulta őt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg, és jól vigyázva vigyétek el.«

⁴⁵Amint odaért, mindjárt odalépett hozzá, és így szólt: »Rabbi!« És megcsókolta őt.

⁴⁶Azok pedig kezet emeltek rá, és megragadták őt.

⁴⁷Az ott lévők közül az egyik kardot rántott, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.

⁴⁸Jézus így szólt hozzájuk: »Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok.

⁴⁹Mindennap veletek voltam, tanítottam a templomban, mégsem fogtatok el. Az írásoknak azonban be kell teljesedniük.«

⁵⁰A tanítványai ekkor elhagyták őt, és mindnyájan elfutottak.

⁵¹Egy ifjú azonban követte, mezítelen testén egy szál gyolcsingben.

⁵²Elkapták, de az, ingét otthagyva, mezítelenül elfutott tőlük.

Jézus a főtanács előtt

⁵³Jézust a főpaphoz vitték. Összegyűlt nála minden főpap, írástudó és vén.

⁵⁴Péter pedig messziről követte őt, be egészen a főpap palotájáig, és a szolgákkal a tűznél leülve melegedett.

⁵⁵A főpapok pedig, és az egész főtanács, tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak.

⁵⁶Sokan tettek ugyanis hamis tanúvallomást ellene, de vallomásaik nem egyeztek egymással.

⁵⁷Végül néhányan felálltak, és hamis tanúvallomást tettek ellene ezekkel a szavakkal:

⁵⁸»Hallottuk, hogy ez azt mondta: ‘Lebontom ezt a kéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem kéz alkotott’.«

⁵⁹De a vallomásuk így sem volt megegyező.

⁶⁰Ekkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust: »Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek tanúsítanak ellened?«

⁶¹Ő csak hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap újra megkérdezte őt: »Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?«

⁶²Jézus azt felelte neki: »Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben«.
^{(Dán 7,13; Zsolt 110,1)}

⁶³Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt: »Mi szükségünk van még tanúkra?

⁶⁴Hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok?« Erre azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt.

⁶⁵Ezután egyesek elkezdték őt leköpdösni, betakarták az arcát, ököllel verték, és azt mondták neki: »Prófétálj!« S a szolgák is arcul verték őt.

Péter tagadása

⁶⁶Eközben Péter lent volt az udvarban. Odajött a főpap egyik szolgálója,

⁶⁷látta Pétert melegedni, szemügyre vette őt, és azt mondta: »Te is a Názáreti Jézussal voltál!«

⁶⁸Ő azonban letagadta: »Nem ismerem őt, és azt sem értem, mit mondasz.« Aztán kiment az előcsarnokba; ekkor megszólalt a kakas.

⁶⁹A szolgáló megint meglátta őt, újra mondogatni kezdte a körülállóknak, hogy ez is azok közül való.

⁷⁰Ő megint csak letagadta. Kis idő múltán az ott állók ismét így szóltak Péterhez: »Biztosan közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.«

⁷¹Ő pedig átkozódni kezdett és esküdözni: »Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!«

⁷²Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amit mondott neki: »Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.« És sírni kezdett.