Isten perbe száll népével

¹Halljátok meg, amit az Úr mond:
»Rajta, szállj perbe a hegyek előtt,
és hallják meg szavadat a dombok.«

²Hallják meg az Úr perelő szavát a hegyek
és a föld erős alapjai,
mert az Úrnak pere van népével,
és Izraellel perbe száll.

³»Én népem, mit tettem neked?
Vagy miben voltam terhedre?
Felelj nekem!

⁴Talán mert kihoztalak Egyiptom földjéről,
és megszabadítottalak a rabszolgaházból,
és elküldtem előtted Mózest,
Áront és Mirjámot?

⁵Én népem, gondolj csak arra,
mit tervezett Bálák, Moáb királya,
és mit felelt neki Bálám, Beór fia
– Szittimtől Gilgálig –,
és el kell ismerned az Úr igazát.«

⁶»Hogyan áldozzam méltóképpen az Úrnak?
Hajtsak-e térdet a fölséges Istennek?
Vigyek-e neki egészen elégő áldozatokat
és egyesztendős borjúkat?

⁷Meg lehet-e engesztelni az Urat kosok ezreivel,
vagy az olajpatakok sok ezrével?
Adjam-e oda elsőszülöttemet vétkemért,
ágyékom gyümölcsét életem bűnéért?«

⁸Megmondta neked, ember, hogy mi a jó,
és mit kíván tőled az Úr:
azt, hogy mindenképpen igazságot cselekedj,
szeresd az irgalmasságot,
és hűségesen járj Isteneddel.

⁹Kiáltja az Úr szava a városnak
– és üdvössége lesz azoknak, akik nevedet félik –:
»Halljátok meg, törzs és akik összegyűltetek! –
De ki fogadja meg?

¹⁰Vajon tűrhetem-e még a hamis vékát,
és a teljes haragra méltó, megkisebbített éfát?

¹¹Jóváhagyhatom-e én a hamis mérleget
és a zacskó csalfa súlyait?

¹²Gazdagjai megteltek gonoszsággal,
lakói hazugságot beszéltek,
és csalárd a szájukban a nyelvük.

¹³Ezért kezdtelek én is megverni téged,
elpusztítani bűneid miatt.

¹⁴Ha eszel, jól nem fogsz lakni,
és önmagadban szenvedsz megaláztatást;
amire szert teszel, meg nem mentheted,
és akiket megmentesz, én kardélre adom.

¹⁵Vetsz majd, de nem aratsz;
taposod az olajbogyót, de nem kenheted meg magadat olajjal;
mustot sajtolsz, de nem iszol bort.

¹⁶Mert Omri parancsaihoz tartod magadat,
és Ácháb házának minden cselekedetéhez;
az ő szándékaik szerint jársz,
hogy romlásba taszítsalak
és a benned lakókat gúny tárgyává tegyem;
hordozni fogjátok népem gyalázatát.«

¹⁷

További fenyegető beszédek: 6,1-7,7

Isten perbe száll népével –

¹⁸Hallják meg az Úr perelő szavát a hegyek és a föld erős alapjai, mert az Úrnak pere van népével, és Izraellel perbe száll.

¹⁹»Én népem, mit tettem neked? Vagy miben voltam terhedre? Felelj nekem!

²⁰Talán mert kihoztalak Egyiptom földjéről, és megszabadítottalak a rabszolgaházból, és elküldtem előtted Mózest, Áront és Mirjámot?

²¹Én népem, gondolj csak arra, mit tervezett Bálák, Moáb királya, és mit felelt neki Bálám, Beór fia – Szittimtől Gilgálig –, és el kell ismerned az Úr igazát.«

²²»Hogyan áldozzam méltóképpen az Úrnak? Hajtsak-e térdet a fölséges Istennek? Vigyek-e neki egészen elégő áldozatokat és egyesztendős borjúkat?

²³Meg lehet-e engesztelni az Urat kosok ezreivel, vagy az olajpatakok sok ezrével? Adjam-e oda elsőszülöttemet vétkemért, ágyékom gyümölcsét életem bűnéért?«

²⁴Megmondta neked, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: azt, hogy mindenképpen igazságot cselekedj, szeresd az irgalmasságot, és hűségesen járj Isteneddel.

²⁵Ítélet Jeruzsálem felett Kiáltja az Úr szava a városnak – és üdvössége lesz azoknak, akik nevedet félik –: »Halljátok meg, törzs és akik összegyűltetek! – De ki fogadja meg?

²⁶Vajon tűrhetem-e még a hamis vékát, és a teljes haragra méltó, megkisebbített éfát?

²⁷Jóváhagyhatom-e én a hamis mérleget és a zacskó csalfa súlyait?

²⁸Gazdagjai megteltek gonoszsággal, lakói hazugságot beszéltek, és csalárd a szájukban a nyelvük.

²⁹Ezért kezdtelek én is megverni téged, elpusztítani bűneid miatt.

³⁰Ha eszel, jól nem fogsz lakni, és önmagadban szenvedsz megaláztatást; amire szert teszel, meg nem mentheted, és akiket megmentesz, én kardélre adom.

³¹Vetsz majd, de nem aratsz; taposod az olajbogyót, de nem kenheted meg magadat olajjal; mustot sajtolsz, de nem iszol bort.

³²Mert Omri parancsaihoz tartod magadat, és Ácháb házának minden cselekedetéhez; az ő szándékaik szerint jársz, hogy romlásba taszítsalak és a benned lakókat gúny tárgyává tegyem; hordozni fogjátok népem gyalázatát.«