Kiegészítés: Utasítások a Jordánon való átkelés utáni időre: 27,1-26

¹Ekkor Mózes és Izrael vénei megparancsolták a népnek: „Tartsátok meg ezt az egész parancsot, amelyet ma meghagyok nektek,

²s ha majd átmentek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, állíts fel ott hatalmas köveket, s fesd be őket mésszel,

³hogy mihelyt átkeltél a Jordánon, rájuk írhasd ennek a törvénynek minden igéjét, hogy bejuthass arra a földre, arra a tejjel s mézzel folyó földre, amelyet az Úr, a te Istened adni fog neked, amint megesküdött atyáidnak.

⁴Mihelyt tehát átkeltetek a Jordánon, állítsátok fel az Ebál hegyen azokat a köveket, amelyeket ma parancsolok nektek, s fesd be őket mésszel.

⁵Aztán építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vas nem érintett,

⁶formátlan s faragatlan kövekből, s mutass be rajta egészen elégő áldozatokat az Úrnak, a te Istenednek,

⁷s vágj békeáldozatokat, s egyél, s lakmározzál az Úr, a te Istened előtt

⁸és írd rá a kövekre ennek a törvénynek minden szavát tisztán és világosan.”

⁹Erre így szólt Mózes a levita nemzetségből való papokkal együtt egész Izraelhez: „Figyelj és halljad, Izrael! Ma lettél az Úrnak, a te Istenednek népévé.

¹⁰Hallgass tehát szavára, s tedd meg parancsait s rendeleteit, amelyeket meghagyok neked.”

¹¹Megparancsolta továbbá Mózes a népnek ugyanazon a napon:

¹²„Ha majd átkeltetek a Jordánon, a következők álljanak fel Garizim hegyén a nép áldására: Simeon, Lévi, Júda, Isszakár, József és Benjamin;

¹³átellenben pedig, az Ebál hegyén, az átkozásra, ezek álljanak fel: Rúben, Gád, Áser, Zebulon, Dán és Naftali.

¹⁴Aztán szólaljanak meg a leviták, s mondják Izrael minden férfiához fennszóval:

¹⁵»Átkozott az az ember, aki az Úr előtt utálatos, faragott vagy öntött képet, mesterember keze alkotta művet készít, s titokban felállít.« Felelje rá az egész nép és mondja: »Ámen!«

¹⁶»Átkozott, aki nem tiszteli apját és anyját!« Mondja rá az egész nép: »Ámen.«

¹⁷»Átkozott, aki odább tolja felebarátja határköveit!« Mondja rá az egész nép: »Ámen!«

¹⁸»Átkozott, aki tévútra vezeti a vakot az úton!« Mondja rá az egész nép: »Ámen.«

¹⁹»Átkozott, aki elferdíti a jövevény, az árva és az özvegy igazát!« Mondja rá az egész nép: »Ámen!«

²⁰»Átkozott, aki apja feleségével hál, s így felemeli apja ágyának takaróját!« Mondja rá az egész nép: »Ámen!«

²¹»Átkozott, aki valamilyen állattal fajtalankodik!« Mondja rá az egész nép: »Ámen!«

²²»Átkozott, aki lánytestvérével, apja vagy anyja lányával hál!« Mondja rá az egész nép: »Ámen!«

²³»Átkozott, aki anyósával hál!« Mondja rá az egész nép: »Ámen!«

²⁴»Átkozott, aki titkon agyonüti felebarátját!« Mondja rá az egész nép: »Ámen!«

²⁵»Átkozott, aki ajándékot fogad el, hogy érte valamilyen ártatlan vérű személyt halálra juttasson!« Mondja rá az egész nép: »Ámen!«

²⁶»Átkozott, aki nem marad ennek a törvénynek szavai mellett, s nem teljesíti ezeket tettekkel!« Mondja rá az egész nép: »Ámen.«