Az első termések felajánlása

¹Ha majd bemégy arra a földre, amelyet neked az Úr, a te Istened birtokul adni fog, s azt elfoglalod, s megtelepedsz rajta,

²vedd minden termésedből a zsengét, tedd kosárba, s menj arra a helyre, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott tiszteljék nevét,

³és járulj a pap elé, aki abban az időben lesz, s mondd neki: »Elismerem ma az Úr, a te Istened előtt, hogy bejutottam arra a földre, amely felől megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja.«

⁴Erre vegye el a pap a kosarat a kezedből, és tegye az Úr, a te Istened oltára elé.

⁵Aztán mondd az Úr, a te Istened színe előtt:

»Atyám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, ott tartózkodott jövevényként kevesedmagával, és nagy, erős, temérdek sokaságú nemzetté nőtt.

⁶Ám az egyiptomiak sanyargattak és üldöztek minket, és felette nehéz terheket raktak ránk.

⁷Erre mi az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, és ő meghallgatott minket. Látta megalázásunkat, fáradalmainkat és szorongatásunkat.

⁸Az Úr erős kézzel, kinyújtott karral, nagy, félelmetes tettekkel, csodákkal és jelekkel kihozott minket Egyiptomból.

⁹Behozott erre a helyre, és nekünk adta ezt a tejjel-mézzel folyó földet.

¹⁰Éppen azért, íme, most bemutatom a zsengét annak a földnek a terméséből, amelyet az Úr nekem adott.«

¹⁰Így tedd le azt az Úr, a te Istened színe előtt, majd imádd az Urat, a te Istenedet,

¹¹és lakmározzál mindazon javakból, amelyeket az Úr, a te Istened neked és házadnak adott, te meg a levita és a jövevény, aki veled van.

A szegények tizede

¹²Amikor minden termésed tizedét teljesen leróttad a tizedek harmadik esztendejében, s odaadtad a levitának, a jövevénynek, az árvának s az özvegynek, hogy egyenek kapuidban, s jóllakjanak,

¹³akkor így szólj az Úr, a te Istened színe előtt: »Kivittem a szent részt a házamból, s odaadtam a levitának s a jövevénynek, az árvának s az özvegynek, úgy, ahogy parancsoltad nekem: nem szegtem meg parancsaidat, s nem feledkeztem meg rendeletedről.

¹⁴Nem ettem belőle gyászomban, nem vittem ki semmiféle tisztátalan állapotomban, s nem fordítottam belőle semmit sem gyászszertartásra. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, s mindent úgy tettem, ahogy parancsoltad nekem.

¹⁵Tekints le szent helyedről, magasságos mennyei lakóhelyedről, s áldd meg népedet, Izraelt s a földet, ezt a tejjel s mézzel folyó földet, amelyet nekünk adtál, amint megesküdtél atyáinknak.«

A törvény alapja: a szövetség

¹⁶Ma az Úr, a te Istened azt parancsolja neked, hogy tedd meg mindezeket a parancsokat és rendeleteket: tartsd meg tehát és teljesítsd őket teljes szívedből és teljes lelkedből.

¹⁷Te ma az Urat választottad, hogy Istened legyen, hogy az ő útjain járj, megtartsd szertartásait, parancsait s rendeléseit, s az ő szavának engedelmeskedj,

¹⁸az Úr pedig ma téged választott, hogy tulajdon népe légy, amint szólt neked, s megtartsd minden parancsát,

¹⁹s fennköltebbé tegyen téged minden nemzetnél, amelyet teremtett a maga dicséretére, hírnevére és dicsőségére, hogy szent népe légy az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta.”