A hetvenkét tanítvány küldetése

¹Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült.

²Azt mondta nekik: »Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába.

³Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

⁴Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek.

⁵Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: ‘Békesség e háznak!’

⁶Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok.

⁷Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.

⁸Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek.

⁹Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: ‘Elközelgett hozzátok az Isten országa.’

¹⁰Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok:

¹¹‘Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.’

¹²Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak.

Ítélet a hitetlen városok fölött

¹³Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régen zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot.

¹⁴De Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz a sorsa az ítéleten, mint nektek.

¹⁵És te, Kafarnaum! Vajon az égig fogsz emelkedni? Az alvilágba süllyedsz!^{(Iz 14,13.15)}

¹⁶Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.«

A tanítványok jutalma

¹⁷Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: »Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!«

¹⁸Ő azt felelte nekik: »Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből.

¹⁹Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek.

²⁰De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyekben.«

Jézus hálát ad az Atyának

²¹Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: »Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked.

²²Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.«

A tanítványok boldogsága

²³Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: »Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.

²⁴Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.«

Az irgalmas szamaritánus

²⁵Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: »Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?«

²⁶Ő ezt válaszolta neki: »Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?«

²⁷Az így felelt: »Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat«.^{(MTörv 6,5; Lev 19,18)}

²⁸Erre ő így szólt: »Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.«

²⁹De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: »De ki az én felebarátom?«

³⁰Jézus akkor így kezdett beszélni: »Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak.

³¹Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment.

³²Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette.

³³Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá és meglátta, megesett rajta a szíve.

³⁴Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta.

³⁵Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: ‘Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.’

³⁶Mit gondolsz, e három közül melyik lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?«

³⁷Az így felelt: »Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.« Jézus erre azt mondta neki: »Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!«

Mária és Márta

³⁸Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába.

³⁹Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait,

⁴⁰Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: »Uram! Nem törődsz vele, hogy a húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!«

⁴¹Az Úr ezt válaszolta neki: »Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz,

⁴²pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.«