A barátok üres fecsegése

¹Íme, mindezt már látta szemem,

A barátok üres fecsegése

és hallotta fülem, meg is értett mindent.

²Ahogy ti tudjátok, tudom én is,

nem vagyok nálatok alábbvaló.

³Én azonban a Mindenhatóhoz szólok,

Istennel kívánok vitába szállni!

⁴Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok,

és hamis nézeteket vallotok.

⁵Bárcsak hallgatnátok,

akkor bölcsek lennétek!

⁶Halljátok tehát kifogásomat,

és figyeljetek ajkam vitájára!

⁷Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra,

hogy érte csalárdul beszéljetek?

⁸Részrehajlók vagytok-e iránta,

vagy Istenért akartok perbe szállni?

⁹Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok,

vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?

¹⁰Keményen megfedd ő titeket,

ha titokban pártjára keltek.

¹¹Mihelyt felkel, megrettent,

és félelme megszáll titeket!

¹²Emléketek olyan lesz, mint a hamu,

és nyakatok sárrá válik.

Jób bizonyítja ártatlanságát

¹³Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam,

Jób bizonyítja ártatlanságát

ami eszemben jár.

¹⁴Miért tépem a húsomat fogaimmal

és hordom a lelkemet kezemen?

¹⁵Ha meg is öl engem, benne reménykedem,

¹⁵de megvédem előtte útjaimat.

¹⁶Akkor ő üdvösségem lesz,

mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.

¹⁷Figyeljetek szavamra,

fogadja be fületek, amit felvetek:

¹⁸ha ítéletemre kerül a sor,

tudom, hogy nekem lesz igazam.

¹⁹Ki állja velem a vitát?

Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?

²⁰Csak kettőt ne tégy velem,

s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:

²¹távoztasd tőlem kezedet,

és félelmed ne rémítsen engem!

²²Akkor szólíts és megfelelek neked,

vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.

²³Mennyi a gonosztettem és a vétkem?

Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!

²⁴Miért rejted el orcádat

és gondolsz engem ellenségednek?

²⁵Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat

s a száraz polyvát üldözöd!

²⁶Mert keserűségeket írsz fel ellenem

és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;

²⁷kalodába teszed lábamat

és kikémleled minden utamat;

vizsgálod a lábam nyomdokát,

²⁸nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának,

mint a ruhának, amelyet moly emészt!