Jób válasza: 12,1-14,22
Isten hallgatása
1Erre Jób így válaszolt:
2„Tehát csak ti vagytok-e emberek,
és veletek kihal a bölcsesség?
3Nekem is van eszem, úgy mint nektek;
nem is vagyok nálatok alábbvaló,
mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok?
4Kikacagja a saját barátja
azt, aki Istenhez kiáltott és meghallgatást talált!
Kinevetik az igaz jámborságát!
5A balsorsnak megvetés jár! – gondolja a jómódban élő;
rúgás vár azokra, akiknek lába megingott.
6Bőséget élveznek a garázdák sátrai,
és bizton vannak, akik Istent ingerlik,
holott ő adott mindent kezükbe.
Isten tettei felfoghatatlanok
7Kérdezd meg csak a barmokat, és megtanítanak,
Isten tettei felfoghatatlanok
az ég madarait, majd megjelentik neked,
8szólj a földnek, és elmondja neked,
s elbeszélik a tenger halai.
9Ki ne tudná mindezek közül,
hogy ezeket az Úr keze alkotta.
10Az ő kezében van minden élőlény párája
és minden emberi testnek lelke!
11Nemde a szavakat a fül vizsgálja,
miként az ízt a falatozó ínye!
12»A vénekben lakozik a bölcsesség,
s a hosszú életben az okosság«.
13De Nála van a bölcsesség és az erő,
övé a tanács és az okosság.
14Ha ő leront, nincs aki felépítsen,
ha valakit elzár, nincs aki szabadon bocsássa.
15Ha visszatartja a vizeket, minden elszárad,
ha elereszti őket, feldúlják a földet.
16Nála van az erő és az előrelátás,
ismeri a csalót s a megcsaltat egyaránt;
17balga végre viszi a tanácsadókat,
és elveszi a bírák eszét;
18feloldja a királyok övét,
és kötelet fon derekukra;
19papokat elhurcol dicstelenül,
és kiforgatja a hatalmasokat.
20Elváltoztatja az igazmondók ajkát,
és elveszi az öregek eszét.
21Gyalázatot áraszt a fejedelmekre,
és felemeli az elnyomottakat.
22Elveszi mélységes dolgokról a sötétség leplét,
és napvilágra hozza a halál árnyékát;
23naggyá tesz népeket és romlást hoz rájuk,
a bukottakat pedig talpra állítja;
24megfosztja a belátástól a föld népének vezéreit,
megtéveszti őket, hogy hiába bolyongjanak járatlan úton;
25tapogatnak a sötétben, világosság nélkül,
támolyogni engedi őket, mint a részegeket.