Dal a szőlőskertről

¹Hadd énekeljem el barátom énekét a szőlőjéről!

Dal a szőlőskertről

Barátomnak volt egy szőlőskertje

Dal a szőlőskertről

termékeny domboldalon.

²Felásta, és a kövektől megtisztította,

majd beültette nemes szőlővel.

A közepén tornyot épített,

és sajtót is vágott benne.

Aztán várta, hogy szőlőt teremjen,

de csak vadszőlőt hozott.

³Most hát, Jeruzsálem lakói,

és ti, Júda férfiai,

tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!

⁴Mit kellett volna még tennem szőlőmmel,

amit nem tettem meg vele?

Amikor azt vártam, hogy szőlőt teremjen,

miért hozott vadszőlőt?

⁵Most hát hadd adjam tudtotokra,

mit teszek szőlőmmel!

Kivágom sövényét,

hadd pusztítsák el;

lerombolom kerítését,

hadd tapossák össze.

⁶Pusztává teszem:

nem metszik meg többé, és nem kapálják,

fölveri a tövis és a tüske.

Megparancsolom a felhőknek,

hogy esőt ne hullassanak rá.

⁷Igen, a Seregek Urának szőlője Izrael háza,

és Júda férfiai az ő gyönyörű ültetvénye.

Igaz tetteket várt, de lám, gaztetteket művelnek,

igazságot várt, és lám, kiáltó gazság terem náluk!

A hat jaj

⁸Jaj azoknak,

A hat jaj

akik házat házhoz kapcsolnak,

A hat jaj

szántóföldet szántóföldhöz csatolnak,

A hat jaj

amerre csak terjed a határ!

A hat jaj

Talán ti laktok csak az országban?

⁹Fülem hallatára megesküdött a Seregek Ura:

„Bizony, rommá válik a sok ház,

a nagyok és szépek lakatlanokká!”

¹⁰Mert tíz hold szőlő csak egy korsónyit terem,

és tíz hómer vetőmag csak egy hómert terem.

¹¹Jaj azoknak, akik már kora reggel

részegítő ital után futnak,

és késő estig bor hevíti őket!

¹²Citera és hárfa, dob és fuvola

meg bor van lakomáikon,

de az Úr cselekedetére nem néznek,

és kezének művét nem látják!

¹³Ezért megy fogságba népem,

mert semmit sem ért;

nemessége éhen pusztul,

tömege szomjúságtól eped el.

¹⁴Ezért kitátja torkát az alvilág,

és végtelen szélesre nyitja száját;

leszáll oda úr és szolganép,

mely lármázik és vigad benne.

¹⁵Akkor majd meghajlik az ember,

¹⁵és megalázkodik a férfi,

s a kevélyek szeme is megtörik.

¹⁶Felmagasztosul az ítéletben a Seregek Ura,

és a Szent Isten szentnek bizonyul igazságban.

¹⁷Bárányok legelnek majd ott mint legelőjükön,

s a termővé lett romokon idegenek dúskálnak.

¹⁸Jaj azoknak,

akik a hamisság köteleivel vonszolják a bűnt,

és mint a szekér kötelével, a vétket!

¹⁹Akik így szólnak: „Siessen az Úr,

siettesse művét, hadd lássuk!

Közeledjék és jöjjön el Izrael Szentjének terve,

hadd ismerjük meg!”

²⁰Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják,

és a jót rossznak;

akik a sötétséget világossággá teszik,

és a világosságot sötétséggé;

akik a keserűt édessé teszik,

és az édest keserűvé!

²¹Jaj azoknak, akik bölcsek a maguk szemében,

és önmaguk előtt okosak!

²²Jaj azoknak, akik hősök a borivásban,

és vitézek a részegítő ital keverésében;

²³akik ajándékért fölmentik a gonoszt,

és az igaztól elveszik igazát!

²⁴Ezért, ahogy felfalja a tarlót a tűz nyelve,

és a szénát a láng elemészti,

úgy korhad el gyökerük,

és virágjuk elszáll, mint a por;

mert elvetették a Seregek Urának tanítását,

és Izrael Szentjének beszédét meggyalázták.

Az asszír veszedelem

²⁵Ezért lángolt fel az Úr haragja népe ellen,

Az asszír veszedelem

kinyújtotta kezét fölé, és megverte őt;

Az asszír veszedelem

akkor megrendültek a hegyek,

Az asszír veszedelem

és holttestük annyi lett,

Az asszír veszedelem

mint a szemét az utcák közepén.

Az asszír veszedelem

Mindezzel nem fordult el haragja,

Az asszír veszedelem

hanem keze még ki van nyújtva.

²⁶Zászlót emel egy távoli nemzetnek,

és füttyszóval előhívja a föld végéről,

s az íme, sietve, gyorsan eljön.

²⁷Nincs közte fáradt, és nincs kimerült,

nem szunnyad senki, és nem alszik;

nem oldódik meg csípőjének öve,

és nem szakad el sarujának szíja.

²⁸Nyilai hegyesek, és minden íja megfeszítve;

lovainak patája mintha kova volna,

és kerekei, mint a szélvihar.

²⁹Bömbölése, mint az oroszláné,

bömböl, mint az oroszlánkölykök;

morog, és megragadja a prédát,

biztonságba helyezi, és nincs, aki elragadja tőle.

³⁰Azon a napon dübörög majd nagyon,

mint a tenger morajlása.

Ha rátekint valaki a földre,

íme, ott rémterhes sötétség,

még a világosságot is elűzi a homálya.