Büntető ítélet Edom ellen
1Jöjjetek közel, nemzetek, hogy halljátok,
Büntető ítélet Edom ellen
és ti népek, figyeljetek!
Büntető ítélet Edom ellen
Hallja meg a föld, és ami azt betölti,
Büntető ítélet Edom ellen
a földkerekség és minden sarjadéka!
2Mert felgerjedt az Úr haragja minden nemzet ellen,
és indulata minden seregük ellen;
kiirtásra szánja és lemészároltatja őket.
3Megöltjeiket szerteszét dobálják,
holttestükből bűz száll fel,
és vérüktől megolvadnak a hegyek.
4Felbomlik az egek minden serege,
mint a könyvtekercs, összegöngyölődnek az egek,
és minden seregük lehull,
ahogy lehull a levél a szőlőről,
s ahogy lehull a fügefáról.
5Mert felizzott kardom az égben,
és íme, ítéletre leszáll Edomra,
a népre, melyet kiirtásra szántam.
6Az Úr kardja tele van vérrel,
zsíros a hájtól,
bárányok és bakok vérétől,
kosok veséjének hájától.
Mert áldozatot rendez az Úr Boszrában,
és nagy mészárlást Edom földjén.
7Elhullanak a bivalyok velük együtt,
és a tulkok a bikákkal együtt;
megittasodik földjük a vértől,
és poruk zsíros lesz a hájtól.
8Mert itt az Úr bosszújának napja,
a megtorlás esztendeje,
hogy elégtételt szerezzen Sionért.
9Patakjai szurokká változnak,
a pora kénkővé,
a földje pedig égő szurokká.
10Éjjel-nappal sohasem alszik ki,
örökké felfelé száll a füstje.
Nemzedékről nemzedékre pusztaság lesz,
soha többé senki sem megy át rajta.
11Pelikán és sündisznó veszi birtokába,
bagoly és holló tanyázik majd rajta.
S ő kifeszíti fölötte a pusztaság mérőzsinórját
és a sivárság mérőónját.
12Nemesei nem lesznek,
királyságot ott ki nem kiáltanak,
és fejedelmei mind semmivé lesznek.
13Palotáiban tövis nő majd,
csalán és bogáncs a váraiban;
sakálok lakóhelye lesz,
és struccmadarak tanyája.
14Vadmacskák találkoznak ott hiénákkal,
és démon kiált a társának;
bizony, ott rejtőzik a boszorkány,
és talál nyugvóhelyet magának.
15Ott fészkel a kígyó, és rak tojást,
melengeti és kikölti azt árnyékában;
bizony, ott gyűlnek össze a kányák,
egyik a másik után.
16Keressétek meg az Úr könyvében,
és olvassátok el:
egy sem hiányzik ezek közül,
egyik sem keresi hiába a másikat;
mert az Úr szája parancsolt,
és az ő lelke gyűjtötte össze őket.
17Ő vetett sorsot nekik,
és keze osztotta szét azt köztük mérőzsinórral;
örökre birtokba veszik,
nemzedékről nemzedékre ott tanyáznak.