Az ellenség pusztulása

¹Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el,

Az ellenség pusztulása

rabló, akit még nem raboltak ki!

Az ellenség pusztulása

Ha befejezed a pusztítást, el fogsz pusztulni,

Az ellenség pusztulása

ha bevégzed a rablást, ki fognak rabolni!

Imádság a veszély idején

²Uram, kegyelmezz nekünk,

Imádság a veszély idején

benned reménykedünk!

Imádság a veszély idején

Légy karunk ereje reggelenként,

Imádság a veszély idején

és szabadításunk bajaink idején!

³Dörgő hangodtól elfutnak a népek,

ha te felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek.

⁴Összeszedik a zsákmányt, ahogy begyűjtik a sáskát,

ahogy ugrik a szöcske, úgy ugranak rá.

⁵Fenséges az Úr, mert a magasságban lakik,

betölti Siont joggal és igazsággal.

⁶Biztonság lesz a te idődben,

bőséges jólét, bölcsesség és tudás;

az Úr félelme lesz a kincse.

A pusztuló ország

⁷Íme, hírnökök kiáltoznak kint,

A pusztuló ország

a béke követei keservesen sírnak.

⁸Elhagyatottak az utak,

nincsen, aki az ösvényen járna;

megszegték a szövetséget,

megvetették a tanúkat,

nem becsülték az embereket.

⁹Gyászol és bágyadozik az ország,

megszégyenül a Libanon, és hervadozik;

a Sáron olyan lett, mint a sivatag,

és lombját vesztette a Básán és a Kármel.

Ítélet a bűnösök felett

¹⁰„Most fölkelek – mondja az Úr –,

Ítélet a bűnösök felett

most felállok, most felemelkedem!

¹¹Száraz füvet fogantok, pelyvát szültök;

leheletem, mint a tűz, megemészt titeket.

¹²A népek égetett mésszé lesznek,

mint levágott tövisek, tűzben égnek el.

¹³Halljátok meg, távollevők, mit tettem,

és ismerjétek meg, közellevők, hatalmamat!”

¹⁴Megrettentek Sionban a vétkesek,

remegés fogta el az istenteleneket.

¹⁴Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel?

Ki élhet közülünk az örök izzással?

¹⁵Aki igazságban jár, és igazat beszél,

aki megveti a zsarolással szerzett nyereséget,

és legyint a kezével, mert nem kell neki az ajándék,

aki bedugja fülét, hogy ne halljon vérontásról,

és bezárja szemét, hogy ne lásson rosszat:

¹⁶az magasságban fog lakni,

sziklaerőd lesz a fellegvára;

kenyerét megkapja, vize nem fogy el.

A csodálatos jövő

¹⁷Szemed a királyt szépségében nézi majd,

A csodálatos jövő

és messzire terjedő földet lát.

¹⁸Szíved emlékezik még a rémületre:

„Hol van az összeíró? Hol van, aki méricskélt?

Hol van, aki összeírta a tornyokat?”

¹⁹Az arcátlan népet nem látod már,

a homályos, érthetetlen beszédű népet,

melynek nyelve dadogó, értelmetlen.

²⁰Nézd a Siont, ünnepeink városát!

Szemed látja Jeruzsálemet,

a nyugodt lakóhelyet,

a sátrat, melyet nem bontanak le,

cövekeit nem húzzák ki soha,

és egyetlen kötele sem szakad el!

²¹Az Úr fenséges lesz ott előttünk,

azon a helyen, ahol folyók hömpölyögnek,

mindenfelé széles folyamok;

nem jár rajtuk evezős hajó,

és hatalmas gálya nem szeli át őket.

²²Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a törvényhozónk,

az Úr a mi királyunk: ő szabadít meg minket.

²³Meglazultak köteleid,

nem tartják árbocuk keresztrúdját,

nem feszítik ki a vitorlát.

Akkor majd osztoznak a vakok a sok prédán,

és a sánták bőségesen zsákmányolnak.

²⁴Nem mondja egy lakó sem: „Beteg vagyok.”

A nép, mely ott lakik, elnyeri bűne bocsánatát.