A VESZEDELEM ELHÁRÍTÁSA: 4,1-7,10

Eszter közbenjárása

¹Amikor Mardókeus megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött, hamut hintett a fejére. A város közepén a téren keservesen kiáltozott,

²egészen a palota kapujáig haladva; az ugyanis tiltva volt, hogy bárki belépjen zsákba öltözötten a királyi palotába.

³Nagy volt a kesergés, böjtölés, jajveszékelés, siránkozás a zsidóknál minden tartományban, ahová a király rendelete és parancsa eljutott, és zsák meg hamu lett sokaknak az ágya.

⁴Eszterhez bementek szolgálólányai és eunuchjai, és jelentették neki a dolgot. Ennek hallatára megrendült a királyné és ruhát küldött ki, hogy levetve a zsákot, abba öltöztessék fel Mardókeust, ő azonban nem fogadta el.

⁵Erre magához rendelte Aták eunuchot, akit melléje osztott be szolgálattételre a király, és meghagyta neki, keresse fel Mardókeust, és tudja meg tőle, miért cselekszik így.

⁶Aták eltávozott, kiment Mardókeushoz, aki ott állt a város terén, a palota bejárata előtt.

⁷Mardókeus elmondott neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók legyilkolása fejében.

⁸Majd átadott neki egy másolatot a kiirtásukról szóló, Szúzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg a királynénak, és meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe nála, és könyörögjön népéért.

Ezt üzente: „Emlékezzél kicsiséged napjaira, amikor még kezemmel tápláltalak. Ámán ugyanis, aki második a királynál, ellenünk beszélt a halálunkra. Könyörögj az Úrhoz, s beszélj a királyhoz értünk és szabadíts meg minket a haláltól.”

⁹Aták visszatért, és jelentett Eszternek mindent, amit Mardókeus mondott.

¹⁰Eszter feleletképpen meghagyta neki, mondja meg Mardókeusnak:

¹¹„Tudja azt a király minden szolgája és valamennyi tartomány, amely uralma alatt áll, hogy aki hívatlanul lép be a király belső udvarába, legyen az férfi vagy nő, az a törvény szerint azonnal halállal lakol, hacsak a király ki nem nyújtja felé aranyjogarát, így aztán életben maradhat. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király.”

¹²Ennek hallatára Mardókeus

¹³ismét figyelmeztette Esztert: „Ne hidd, hogy mivel a királyi udvarnál vagy, te magad menekülsz meg az összes zsidók közül.

¹⁴Ha ugyanis most hallgatsz, más úton-módon szabadulnak meg a zsidók, te pedig és atyád háza el fogtok pusztulni; ki tudja, nem azért jutottál-e királynéi méltóságra, hogy ilyen időkre készen állj?”

¹⁵Erre Eszter a következő szavakat üzente Mardókeusnak:

¹⁶„Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.”

¹⁷Mardókeus erre elment, és mindenben úgy cselekedett, ahogy Eszter meghagyta neki.

Mardókeus imája

Mardókeus pedig megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött, és a nép véneivel együtt reggeltől estig arccal a földre borulva

így könyörgött:

„Ábrahám Istene, Izsák Istene

és Jákob Istene, légy áldott!

Uram, Uram, mindenható Király,

hatalmad alá tartozik minden,

és nincs, aki akaratodnak ellenállhatna,

ha azt határoztad el, hogy megmented Izraelt.

Te alkottad az eget és a földet

s az összes csodálatos dolgot,

amit az ég pereme magában foglal.

Te vagy mindennek az Ura,

és nincs, aki ellenállhatna fölségednek.

Te tudod, Uram,

hogy Izrael szabadulásáért

kész örömmel megcsókoltam volna

még a lába nyomát is Ámánnak.

Azért nem tettem meg,

nehogy embert illessek

Istenemnek kijáró tisztelettel.

Nem borulok le, Uram, más előtt,

csak teelőtted, Uram, Istenem.

Nem büszkeségből, megvetésből,

vagy valamiféle dicsőségvágyból cselekedtem, Uram.

Jelenj meg Uram; mutatkozz meg, Uram!

Most tehát Uram, Királyom,

Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene,

könyörülj meg népeden,

ellenségeink ugyanis el akarnak veszíteni minket,

örökségedet pedig kiirtani.

Ne vesd meg tulajdonodat,

amelyet kiszabadítottál magadnak

Egyiptom földjéről.

Hallgasd meg könyörgésemet,

légy irgalommal osztályrészedhez,

változtasd örömre gyászunkat,

hogy életben maradva dicsérjük nevedet, Urunk,

és ne zárd le azok ajkát,

akik magasztalnak téged.”

¹⁷Egész Izrael is könyörgött minden erejéből, mert biztos halál fenyegette őket.

Eszter imája

Eszter királyné is az Úrnál keresett menedéket, mivel rettegett a veszélytől, amely fenyegette.

Levetette ezért díszes öltözékét, s a gyász ruháját öltötte magára, a kevélység kenetei helyett hamuval borította be a fejét, és testét böjttel sanyargatta meg.

Szolgálólányaival a földre borult reggeltől estig és így imádkozott:

„Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene, áldott légy!

Segíts meg elhagyatottságomban,

hiszen más segítőm rajtad kívül nincsen,

veszedelmem ugyanis nyilvánvaló.

[Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből,

hogy te Uram, kiválasztottad Izraelt minden nemzetből,

és atyáinkat minden elődeik közül,

hogy mindenkor örökségeddé legyenek,

és úgy cselekedtél velük, amint megígérted.

Vétkeztünk színed előtt,

és azért adtál minket ellenségeink kezébe,

mert azok isteneit tiszteltük. Igaz vagy, uram!

És most nem elég nekik,

hogy kemény szolgasággal nyomnak el minket,

hanem kezük erejét a bálványok hatalmának tulajdonítják,

meg akarják változtatni ígéreteidet,

és eltörölni a te örökségedet,

és bezárni a téged dicsérők száját,

és eloltani templomod és oltárod dicsőségét.

hogy felnyissák a pogányok száját,

és dicsérjék a bálványok erejét,

és hirdessék a testi királyt mindörökké.

Ne add Uram a te királyi pálcádat azoknak, akik nincsenek,

hogy ne nevessenek a mi romlásunkon,

hanem fordítsd ellenük az ő tanácsukat,

és azt, aki rajtunk kegyetlenkedni kezdett, veszítsd el.

Emlékezzél meg rólunk, Uram,

és mutasd meg nekünk magadat szorongatásunk idején,

és adj nekem bátorságot Uram,

istenek és minden hatalmasságok királya.

Adj ékes beszédet számba az oroszlán színe előtt,

és fordítsd az ő szívét ellenségünk gyűlöletére,

hogy ő is elvesszen a többi is, akik vele egyetértenek.

Minket pedig szabadíts meg a te karoddal

és segíts engem, kinek senki más segítsége nincs,

hanem csak te Uram, ki mindenről tudsz.

Tudod, hogy gyűlölöm a gonoszok dicsőségét

és utálom a körülmetéletlenek és minden idegen ágyasházát.

Te tudod szükségemet, hogy gyűlölöm a kevélység és dicsőségem jelét,

mely fejemen van megjelenésem napjain,

és utálom azt, mint a havi vérben levőnek ruháját,

és hogy nem viselem nyugalmam napjain.

Nem ettem Ámán asztalánál,

nem tetszett nekem a király lakomája,

és nem ittam az áldozatok borát.

Semmi más öröme nem volt a te szolgálódnak,

mióta idehozták, a mai napig,

egyedül csak benned, Uram, Ábrahám Istene.

Mindenható, erős Isten.

Hallgasd meg azok szavát, kiknek semmi más reményük nincsen,

és szabadíts meg minket a gonoszok kezéből,

és ments meg engem a félelemtől.”]