¹Baltazár király nagy lakomát készített ezer főemberének, és az ezrek előtt itta a bort.

²Mikor aztán már-már ittas lett, megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket atyja, Nebukadnezár hozott el a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak belőlük a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei.

³Erre előhozták a jeruzsálemi templomból elhurcolt arany- és ezüstedényeket, és ittak belőlük a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei.

⁴Itták a bort, és dicsérgették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből való isteneiket.

⁵Ugyanabban az órában ujjak jelentek meg a lámpással átellenben, s emberéhez hasonló kéz írt a királyi palota falának felületére, a király pedig figyelte az író kéz ujjait.

⁶Ekkor a király arca elváltozott, és gondolatai megrémítették őt; csípőjének izma elernyedt, és a térdei egymáshoz verődtek.

⁷Aztán hangosan kiáltott a király, hogy hozzák be a varázslókat, a káldeaiakat és a jövendőmondókat. Azt mondta a király Babilon bölcseinek: »Aki elolvassa ezt az írást és tudtomra adja értelmét, az bíborba öltözik, aranyláncot kap a nyakába, és a harmadik lesz országomban.«

⁸Akkor bement a király összes bölcse, de nem tudták elolvasni az írást, sem az értelmét megmondani a királynak.

⁹Erre Baltazár király nagyon megijedt, az arca elváltozott, és a főemberei is megrettentek.

¹⁰A királlyal és főembereivel történt esemény hírére azonban bement a királyné a lakoma termébe, és azt mondta: »Király, örökké élj! Ne rémítsenek meg téged gondolataid, és ne változzék el arcod.

¹¹Van országodban egy férfi, akiben a szent istenek lelke van; atyád napjaiban vált nyilvánvalóvá, hogy tudomány és bölcsesség van benne, s azért atyád, Nebukadnezár király a varázslók, a bűbájosok, a káldeaiak és a jövendőmondók fejévé tette; a te atyád, mondom, király,

¹²mert kiváló szellem, okosság, értelem, s álmok megfejtésének, titkok megmagyarázásának és csomók megoldásának tudása bőségesen volt benne, abban a Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett el. Nos tehát, hivasd el Dánielt, ő majd megadja a magyarázatot.«

¹³Be is vezették Dánielt a király elé, és a király azt mondta neki: »Te vagy az a Dániel Júda foglyai közül, akit atyám, a király, Júdából hozott ide?

¹⁴Azt hallottam rólad, hogy benned az istenek lelke van, és bőséges tudományt, értelmet és bölcsességet tapasztaltak benned.

¹⁵Éppen most jöttek be színem elé a bölcs varázslók, hogy ezt az írást elolvassák és magyarázatát nekem megadják, de nem tudták e dolog értelmét megmondani.

¹⁶Ekkor azt hallottam rólad, hogy te a homályos dolgokat meg tudod magyarázni és a csomókat megoldani; ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, és meg tudod mondani nekem az értelmét, bíborba öltöztetlek, aranyláncot adok a nyakadba, és a harmadik fejedelem leszel országomban.«

¹⁷Felelt erre Dániel, és így szólt a királynak: »Ajándékaid maradjanak a tieid, s házad ajándékait másnak add; az írást azonban elolvasom neked, király, és az értelmét tudtodra adom.

¹⁸Király, a fölséges Isten országot, hatalmat, dicsőséget és tiszteletet adott atyádnak, Nebukadnezárnak.

¹⁹A hatalma miatt, amelyet neki adott, minden nép, törzs és nyelv remegett és félt tőle. Akiket akart, megölt, akiket akart, megvert, akiket akart, felmagasztalt, és akiket akart, megalázott.

²⁰Amikor azonban szíve felfuvalkodott és lelke megátalkodott a kevélységben, letették királyi trónjáról, és dicsőségét elvették.

²¹Kivetették az emberek fiai közül, s a szíve olyan lett, mint a vadállatoké; vadszamarak közt lakott, füvet evett, mint az ökör, és testét az ég harmata öntözte, amíg fel nem ismerte, hogy a Fölséges uralkodik az emberek országán, és azt állíthatja fölé, akit akar.

²²Te, Baltazár, az ő fia, szintén nem aláztad meg szívedet, noha mindezt tudtad,

²³hanem felfuvalkodtál az ég Ura ellen: az ő házának edényeit hozták eléd, s te és a főembereid, a feleségeid és mellékfeleségeid bort ittatok belőlük, közben az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből való isteneket dicsérted, akik sem nem látnak, sem nem hallanak, sem nem éreznek, Istent azonban, aki kezében tartja leheletedet és minden utadat, nem dicsőítetted.

²⁴Ezért küldte ő a kézujjat, amely ezt az írást ideírta.

²⁵Az írás, amelyet írt, a következő: Mene, Tekel, Parszin.

²⁶A dolog értelme pedig ez: Mene: megszámlálta Isten országodat, és véget vetett neki.

²⁷Tekel: megmért téged a mérlegen, és könnyűnek talált.

²⁸Parszin: elosztotta országodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.«

²⁹Akkor a király parancsára Dánielt bíborba öltöztették, aranyláncot tettek a nyakába, és kihirdették róla, hogy mint harmadik, ő gyakorolja a hatalmat az országban.

³⁰Ugyanazon az éjjelen megölték Baltazár káldeai királyt.