¹Akkor az igazak nagy bátorsággal állnak azok ellenébe,

akik sanyargatták őket, és hiábavalónak gondolták fáradságukat.

²Amikor ezt látják, iszonyú félelem rendíti meg őket,

s elámulnak a nem várt, hirtelen üdvösség miatt.

³Bánkódva mondják majd egymásnak,

s elfogódott szívvel sóhajtoznak:

⁴„Ezek azok, akiken egykor nevettünk,

akikből csúfot űztünk!

Mi, ostobák, életüket őrültségnek

és végüket dicstelennek véltük.

⁵Íme, mint számolják őket Isten fiai közé,

s a szentek között van részük!

⁶Valóban, letértünk az igazság útjáról,

az igazság világa nem fénylett nekünk,

s az értelem napja nem kelt fel számunkra!

⁷Az igazságtalanság és romlás útjain elfáradtunk,

bejártunk kietlen utakat,

az Úr útjáról azonban nem tudtunk.

⁸Mi hasznát láttuk a gőgnek?

És mit nyertünk, ha a gazdagsággal kérkedtünk?

⁹Mindez elmúlt, mint az árnyék,

mint a szálló mendemonda,

¹⁰mint a hajó, amely a hullámzó vizet átszeli,

amelynek, ha elhaladt, nem találni nyomát,

sem gerince ösvényét a habokon,

¹¹és mint a légben szálló madár,

amelynek nem lehet meglelni útja nyomát,

mert a lenge levegőn suhogó szárnyakkal csapkodva

erővel hasít utat a légben,

és szárnyát lebbentve tovarepül,

s utána útjának semmi nyoma sem marad,

¹²vagy mint ahogy a célba lőtt nyíl után,

az átszelt levegő rögtön ismét összefolyik,

¹²úgyhogy nem lehet látni pályáját:

¹³éppígy mi is, alighogy megszülettünk, máris elenyésztünk,

s az erény semmi nyomát sem tudtuk felmutatni,

sőt elemésztett minket gonoszságunk!”

¹⁴Valóban, a gonosz reménye olyan,

mint a szélfútta pehely,

mint a könnyű hab, amelyet vihar kerget,

mint a füst, amelyet a szél eloszlat,

s mint az egynapos átutazó vendég emléke!

¹⁵Az igazak ellenben örökké élnek,

és jutalmuk az Úrnál van,

gondjuk viselése a Magasságbelinél;

¹⁶ezért nyerik el az ékesség országát

s a szépség koronáját az Úr kezéből,

mert jobbjával betakarja,

és szentséges karjával megvédi őket.

¹⁷Felveszi fegyverzetül haragvó indulatát

és felfegyverzi a teremtést az ellenség megtorlására,

¹⁸felölti mellvértnek az igazságosságot,

és sisak gyanánt felteszi a kemény ítéletet;

¹⁹felveszi győzhetetlen pajzsul a szentséget,

²⁰és dárdájává élesíti a bősz haragot.

Vele együtt a világ is harcba száll az esztelenek ellen,

²¹elröppennek a villámok jól találó nyilai,

s a felhőkből, mint jól kivont íjból szállnak,

és biztosan a célba csapódnak.

²²Belőlük, mint parittyából haragos jégkövek röpülnek,

felzúdul ellenük a tenger vize,

s a folyók háborogva elöntik őket.

²³Hatalmas vihar kel fel ellenük,

és mint a forgószél, szétszórja őket,

igazságtalanságuk pusztává teszi az egész földet,

s a gonoszság felforgatja a hatalmasok trónját.