¹Akkor az igazak nagy bátorsággal állnak azok ellenébe,
akik sanyargatták őket, és hiábavalónak gondolták fáradságukat.

²Amikor ezt látják, iszonyú félelem rendíti meg őket,
s elámulnak a nem várt, hirtelen üdvösség miatt.

³Bánkódva mondják majd egymásnak,
s elfogódott szívvel sóhajtoznak:

⁴»Ezek azok, akiken egykor nevettünk,
akikből csúfot űztünk!
Mi, ostobák, életüket őrültségnek
és végüket dicstelennek véltük.

⁵Íme, mint számolják őket Isten fiai közé,
s a szentek között van részük!

⁶Valóban, letértünk az igazság útjáról,
az igazság világa nem fénylett nekünk,
s az értelem napja nem kelt fel számunkra!

⁷Az igazságtalanság és romlás útjain elfáradtunk,
bejártunk kietlen utakat,
az Úr útjáról azonban nem tudtunk.

⁸Mi hasznát láttuk a gőgnek?
És mit nyertünk, ha a gazdagsággal kérkedtünk?

⁹Mindez elmúlt, mint az árnyék,
mint a szálló mendemonda,

¹⁰mint a hajó, amely a hullámzó vizet átszeli,
amelynek, ha elhaladt, nem találni nyomát,
sem gerince ösvényét a habokon,

¹¹és mint a légben szálló madár,
amelynek nem lehet meglelni útja nyomát,
mert a lenge levegőn suhogó szárnyakkal csapkodva
erővel hasít utat a légben,
és szárnyát lebbentve tovarepül,
s utána útjának semmi nyoma sem marad,

¹²vagy mint ahogy a célba lőtt nyíl után,
az átszelt levegő rögtön ismét összefolyik,
úgyhogy nem lehet látni pályáját:

¹³éppígy mi is, alighogy megszülettünk, máris elenyésztünk,
s az erény semmi nyomát sem tudtuk felmutatni,
sőt elemésztett minket gonoszságunk!«

¹⁴Valóban, a gonosz reménye olyan,
mint a szélfútta pehely,
mint a könnyű hab, amelyet vihar kerget,
mint a füst, amelyet a szél eloszlat,
s mint az egynapos átutazó vendég emléke!

¹⁵Az igazak ellenben örökké élnek,
és jutalmuk az Úrnál van,
gondjuk viselése a Magasságbelinél;

¹⁶ezért nyerik el az ékesség országát
s a szépség koronáját az Úr kezéből,
mert jobbjával betakarja,
és szentséges karjával megvédi őket.

¹⁷Felveszi fegyverzetül haragvó indulatát
és felfegyverzi a teremtést az ellenség megtorlására,

¹⁸felölti mellvértnek az igazságosságot,
és sisak gyanánt felteszi a kemény ítéletet;

¹⁹felveszi győzhetetlen pajzsul a szentséget,

²⁰és dárdájává élesíti a bősz haragot.
Vele együtt a világ is harcba száll az esztelenek ellen,

²¹elröppennek a villámok jól találó nyilai,
s a felhőkből, mint jól kivont íjból szállnak,
és biztosan a célba csapódnak.

²²Belőlük, mint parittyából haragos jégkövek röpülnek,
felzúdul ellenük a tenger vize,
s a folyók háborogva elöntik őket.

²³Hatalmas vihar kel fel ellenük,
és mint a forgószél, szétszórja őket,
igazságtalanságuk pusztává teszi az egész földet,
s a gonoszság felforgatja a hatalmasok trónját.