¹De szép a tiszta nemzedék dicsőségében,
mert halhatatlan az emlékezete,
és ismert Isten és ember előtt.

²Ha jelen van, utánozzák,
ha távozott, visszakívánják.
Koszorúval a fején,
győztesként vonul fel az örökkévalóságba,
miután elnyerte a szeplőtelen viadalok jutalmát.

³De nincs haszon az istentelenek népes gyermekrajában,
a fattyúhajtás nem bocsátja mélyre gyökerét,
és nem tesz szert szilárd alapra,

⁴mert ha ideig-óráig burjánzik is ága,
gyenge lévén, a szél megingatja,
s a vihar ereje gyökerestül kitépi.

⁵A fejletlen hajtások letöredeznek,
a gyümölcsük élvezhetetlen, fanyar ízű,
és semmi hasznát sem lehet venni,

⁶mert a törvénytelen együttlétből sarjadt gyermekek
a bűnözés tanúi szüleik ellen ítéletük idején.

⁷ Az igaz azonban, haljon meg bár idő előtt, nyugalomra talál.

⁸Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja,
és nem az évek száma méri,
inkább az ember bölcsessége az igazi ősz haj,

⁹s a szeplőtelen élet az igazi aggkor.

¹⁰Mivel kedvessé lett Isten előtt, szeretetet talált,
és ő elvitte, mert bűnösök között töltötte életét,

¹¹elragadta, hogy a gonoszság meg ne rontsa elméjét,
s az álnokság meg ne tévessze lelkét.

¹²Mert a könnyelműség igézete homályba burkolja a jót,
s a csapongó szenvedély megrontja az ártatlan szívet.

¹³Mivel hamar tökéletessé lett, hosszú időt töltött be.

¹⁴Mert lelke kedves volt Isten előtt,
sietve kiragadta őt a gonoszság közepéből.
A népek látták, de meg nem értették,
és nem vették szívükre azt,

¹⁵hogy Isten kegyelme és irgalma vár szentjeire,
és irgalmas látogatása választottjaira.

¹⁶Az igaz azonban, ha meghalt,
megítéli az életben maradt gonoszokat,
s a hamar tökéletessé lett ifjúkor
a bűnös hosszú életét.

¹⁷Látják ugyanis a bölcsnek végét,
de nem értik, mit rendelt felőle Isten,
és miért helyezte őt az Úr biztonságba.

¹⁸Látják őt és lenézik,
az Úr azonban kineveti őket.

¹⁹Ők pedig becstelen hullává lesznek,
és gyalázatban lesz részük a holtak közt örökre,
mert ő letaszítja az ilyen gőgösöket,
hogy meg sem mukkannak,
és ledönti őket alapjukról.
Végső pusztulásra jutnak és nyögnek,
emlékük pedig elenyészik.

²⁰ Remegve jönnek elő, amikor bűneiket számon kérik,
és törvényszegéseik vádlókként lépnek fel ellenük.