¹De jó, de kegyes a szellemed, Uram, mindenben!

²Ezért a tévelygőket megfedded egy keveset,
vétkeikért megdorgálod őket, és lelkükre kötöd,
hogy a gonoszságtól elfordulva benned higgyenek, Uram!

³Így szent földed régi lakóitól is iszonyodtál ugyan,

⁴mert utálatos dolgokat műveltek előtted:
varázslást és förtelmes áldozatokat;

⁵kegyetlenül megölték gyermekeiket,
emberek belső részeit falták és vért szürcsöltek,
amikor mint beavatottak titkos ünnepséget ültek.

⁶A gyámoltalan teremtések gyilkos szülőit
el akartad ugyan emészteni atyáink keze által,

⁷hogy a föld, amely előtted mindennél kedvesebb,
Isten gyermekeiben méltó telepeseket nyerjen,

⁸de még őket is megkímélted, hisz ők is emberek,
és sereged előőrse gyanánt darazsakat küldtél,
hogy apránkint irtsák ki őket.

⁹Nem mintha nem lett volna erőd,
haddal vetni az igazak alá a gonoszokat,
félelmes vadakkal, vagy egy kemény igével
egyszeriben kiirtani őket.

¹⁰Mégis apránként büntetted őket,
hogy alkalmat adj bűnbánatra,
bár tudtad, hogy gonosz volt eredetük,
a romlottságuk velük született,
és gondolkodásuk soha meg nem változik,

¹¹hisz istentelen fajzat voltak kezdettől fogva!
Nem kellett tartanod senkitől sem,
amikor büntetlenül hagytad bűneiket,

¹²hisz ki mondhatná neked: »Mit cselekedtél?«
Vagy ki szegülhetne ellen ítéletednek?
Ki léphet fel ellened, mint az igaztalan emberek védője,
és ki illethet váddal, ha elpusztulnak népek, melyeket alkottál?

¹³Hisz nincsen kívüled Isten,
aki gondját viselné a mindenségnek,
hogy bizonyítanod kellene: nem ítéltél hamisan.

¹⁴Nem vonhat kérdőre sem király, sem fejedelem
azokért, akiket elveszítettél.

¹⁵Mert igaz vagy, mindent igazságban intézel,
úgy ítélsz, hogy nem illik hatalmadhoz
kárhoztatni azt is, aki büntetést nem érdemel.

¹⁶Hiszen hatalmad az igazságosság alapja,
és mivel mindennek ura vagy, kész vagy mindent megkímélni.

¹⁷Mutatsz ugyan erőt, ha kétségbe vonják hatalmad teljességét,
és bünteted azok merészségét, akik nem ismernek téged,

¹⁸de fékezed hatalmadat, enyhén ítélsz,
és nagy kímélettel igazgatsz minket,
mert nálad van a hatalom gyakorlása, amikor csak akarod!

¹⁹Ezzel a bánásmóddal pedig arra tanítottad népedet,
hogy az igaznak emberségesnek kell lennie,
és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet,
hogy amikor ítélsz, alkalmat adsz a bűnök megbánására.

²⁰Ha már szolgáid halálra szánt ellenségeit
ekkora kímélettel büntetted,
s időt és alkalmat adtál nekik,
hogy felhagyjanak a gonoszsággal,

²¹mennyi gonddal ítéled akkor fiaidat,
amikor atyáiknak esküvel, sőt szövetséggel javakat ígértél!

²²Amíg tehát fenyítesz minket,
ellenségeinket sokszor korbácsolod,
hogy mi is, amikor ítélkezünk, jóságodat meggondoljuk,
s az ítéleten irgalmadat remélhessük.

²³Ezért azokat is, akik esztelen, gonosz életet éltek,
azzal gyötörted leginkább, amit imádtak,

²⁴mert a tévelygés útjain túl messze jutottak,
amikor az állatok legsilányabbjait hitték isteneknek,
s úgy éltek, mint együgyű gyermekek.

²⁵Ezért szégyenteljes büntetést bocsátottál rájuk,
mintha éretlen gyermekek lennének.

²⁶Mivel pedig nem hajlottak sem megszégyenítésre, sem korholásra,
Istenhez illő ítéletet tapasztaltak,

²⁷mert amikor szenvedésük közben bosszankodva látták,
hogy azok által bűnhődnek, amiket isteneknek gondoltak,
felismerték, hogy ő az igaz Isten,
akiről azelőtt tagadták, hogy ismerik,
ezért jött el rájuk végső kárhozatuk!