¹Ez annak a levélnek a másolata, amelyet Jeremiás azoknak küldött, akiket a babiloniak királya fogságba akart hurcolni Babilóniába, hogy közölje velük azt, amit Isten neki parancsolt.

²Vétkeitek miatt, amelyekkel vétkeztetek Isten ellen, Nebukadnezár, a babiloniak királya fogságba hurcol majd titeket Babilóniába.

³Elmentek tehát Babilonba, és ott maradtok számos évig és hosszú ideig, hét nemzedéken át; azután azonban kihozlak titeket onnan békességben.

⁴Nos, ti Babilóniában aranyból, ezüstből, kőből és fából való isteneket fogtok látni, amelyeket vállon hordoznak, és amelyek félelmet keltenek a pogányokban.

⁵Vigyázzatok tehát, hogy ti is úgy ne tegyetek, mint az idegenek, ne féljetek és meg ne rettenjetek tőlük,

⁶amikor azt látjátok, hogy a tömeg elöl-hátul imádja őket, hanem mondjátok szívetekben: »Urunk, téged illet az imádás!«

A bálványok értéktelensége

⁷Az én angyalom ugyanis veletek lesz, én pedig számon kérem lelketeket.

⁸Hiszen azoknak a nyelvét az ács gyalulta simára, ők maguk pedig arannyal-ezüsttel bevont csalárdságok és beszélni sem tudnak.

⁹Mint valami ékességet kedvelő leány számára aranyat vesznek elő

¹⁰és koronát készítenek isteneik fejére. Megesik aztán, hogy papjaik leveszik róluk az aranyat és az ezüstöt, és a saját hasznukra fordítják,

¹¹sőt a parázna személyeknek is adnak belőle, és szemérmetlen nőket ékesítenek vele, és amikor visszakapják a parázna nőktől, megint ékesítik vele isteneiket.

¹²Ezek a rozsdától és a féregtől mentesek nem maradnak,

¹³mert bíborruha borítja őket, és arcukról le kell törölni a ház porát, amely bőségben van rajtuk.

¹⁴Jogara van, mint az ország emberi bírájának, de az ellene vétőt nem öli meg.

¹⁵Kard is van kezében meg csatabárd, de nem szabadíthatja meg magát sem a háborútól, sem a rablóktól. Tudjátok meg ebből, hogy nem istenek ők,

¹⁶ne féljétek tehát őket!
Mert amint az ember edénye, ha összetörik, hasznavehetetlen, olyanok az ő isteneik is.

¹⁷Ha felállítják őket a házban, szemük megtelik a belépők lábának porával.

¹⁸És amint akörül, aki a királyt megsértette, vagy amint a halálra ítélt körül, körben elreteszelik az ajtókat, éppúgy őrzik a papok az ajtókat zárakkal és reteszekkel, hogy ki ne fosszák őket a rablók.

¹⁹Lámpákat gyújtanak nekik, még pedig sokat, pedig egyet sem láthatnak közülük, mert olyanok, mint a gerendák a házban.

²⁰Mondják, hogy bensejüket kieszik a föld csúszómászói, de amikor azok megeszik őket és ruházatukat, ők meg sem érzik.

²¹Arcuk kormossá lesz a ház füstjétől.

²²Testükre és fejükre baglyok, fecskék és más madarak röpködnek és macskák ugrálnak.

²³Tudjátok meg ebből, hogy nem istenek; ne féljétek tehát őket!

²⁴Ha valaki le nem törli a rozsdát az aranyról, amely ékességül rajtuk van, nem ragyognak; hiszen azt sem érezték, amikor öntötték őket.

²⁵Minden árat megadtak értük, bár lélek nincsen bennük.

²⁶Mivel nincsen lábuk, vállon viszik őket, így megmutatják alávalóságukat az emberek előtt. Szégyenüljenek meg azok is, akik tisztelik őket!

²⁷Ugyanígy ha földre esnek, maguktól fel nem kelnek, és ha valaki fel nem állítja őket, maguktól fel nem kelnek. Mint a halottak elé, úgy teszik eléjük is a nekik szánt ajándékokat.

²⁸Áldozataikat papjaik eladják és felhasználják, mint ahogy asszonyaik is vesznek belőlük, de sem betegnek, sem szegénynek nem adnak belőlük.

²⁹Gyermekágyas és havibajos nők is érintik áldozataikat. Tudjátok meg tehát ebből, hogy nem istenek ők, és ne féljétek őket.

³⁰De miért is hívják őket isteneknek? Azért, mert az asszonyok odarakják ajándékaikat az ezüstből, aranyból és fából való istenek elé,

³¹házaikban pedig papok ülnek tépett ruhában, borotvált fejjel és szakállal, födetlen fővel.

³²Közben oly hangosan ordítanak isteneik előtt, akárcsak a halotti toron.

³³Ruháikat elviszik a papok, és ráadják feleségeikre és fiaikra.

³⁴Akár rosszat, akár jót tesznek velük, nem viszonozhatják; királyt nem állíthatnak, sem le nem tehetnek.

³⁵Nem adhatnak gazdagságot sem, és a rosszat sem viszonozhatják. Azt sem kérik számon, ha valaki fogadalmat tesz nekik és nem teljesíti.

³⁶Az embert a haláltól meg nem szabadíthatják, sem a gyengét a hatalmasabbnak kezéből ki nem ragadhatják.

³⁷A vaknak nem adják vissza a látást, az embert a nyomorúságtól meg nem szabadítják.

³⁸Nem könyörülnek az özvegyen, és az árvákkal jót nem tesznek.

³⁹Isteneik olyanok, mint a hegy kövei: fából, kőből, aranyból és ezüstből vannak, és akik tisztelik őket, megszégyenülnek.

⁴⁰Hogyan lehetne tehát őket isteneknek gondolni vagy mondani?

⁴¹Hiszen még maguk a káldeaiak is tiszteletlenül bánnak velük! Ha meghallják ugyanis, hogy valaki néma és beszélni nem tud, elviszik Bélhez, és azt kívánják tőle, hogy az beszélni tudjon!

⁴²Mintha érteni tudnának azok, akik mozogni nem tudnak! Ők maguk is, ha ezt belátják, otthagyják őket, mert isteneiknek maguknak sincs értelmük.

⁴³Az asszonyok szalaggal körülövezve ülnek az utak mentén és korpát égetnek.

⁴⁴Ha aztán valamelyik járókelő magával viszi egyiküket és vele alszik, az a társnője szemére veti, hogy a másikat nem tartották erre méltónak úgy, mint őt, és nem tépték le a szalagját.

⁴⁵Csalárdság mindaz, ami náluk történik. Hogyan lehetne hát őket isteneknek gondolni vagy mondani?

⁴⁶Ácsok és aranyművesek készítették őket. Semmi mássá sem lesznek, mint azzá, aminek a mesteremberek akarják.

⁴⁷Maguk a művészek, akik őket készítik, nem hosszú életűek; lehetnek-e hát istenek azok, amiket ők készítettek?

⁴⁸Csalárdságot és gyalázatot hagynak hátra utódaiknak.

⁴⁹Mikor ugyanis háború és veszedelem jön rájuk, a papok azon tanakodnak egymás közt, hogy hová rejtőzzenek el velük.

⁵⁰Hogyan lehetne tehát isteneknek tartani azokat, akik sem a háborútól nem tudják megszabadítani magukat, sem a veszedelmekből meg nem szabadulnak?

⁵¹Mivel arannyal és ezüsttel bevont fából vannak, később megtudja valamennyi nemzet és király, hogy csalárdságok. Nyilvánvalóvá lesz, hogy nem istenek, hanem emberek kezének művei, és semmiféle isteni cselekvés sincs bennük.

⁵²Ki ne tudná hát, hogy nem istenek?

⁵³Királyt nem támasztanak az országnak és esőt sem adnak az embereknek.

⁵⁴Sem igazságot nem szolgáltatnak, sem az országokat meg nem mentik az igazságtalanságtól, mert tehetetlenek, mint a varjak az ég és a föld között.

⁵⁵Ha pedig tűzvész üt ki a fából, ezüstből és aranyból való istenek házában, papjaik ugyan elfutnak és megmenekülnek, ők azonban, mint a gerendák, bennégnek.

⁵⁶Sem a király, sem a harcosok előtt helyt nem állnak: hogyan lehetne tehát azt gondolni vagy elfogadni, hogy istenek?

⁵⁷Sem tolvajoktól, sem rablóktól nem védik meg magukat a fából és kőből készített és arannyal meg ezüsttel bevont istenek. Akik erősebbek náluk,

⁵⁸azok elveszik tőlük az aranyat, az ezüstöt és a ruhát, amely betakarja őket, és elmennek, ők pedig nem tudnak segíteni magukon.

⁵⁹Jobb dolog tehát királynak lenni, mert az megmutathatja erejét, vagy hasznos szerszámnak a házban, mert azzal birtokosa dicsekszik, vagy ajtónak a házban, mert az megvédi mindazt, ami benne van, – mint hamis isteneknek.

⁶⁰A nap, a hold és a csillagok, amelyek ragyogva világítanak, és arra vannak rendelve, hogy hasznosak legyenek, engedelmeskednek;

⁶¹ugyancsak gyönyörűség nézni a villámot is, ha feltűnik, éppúgy a szél is az egész földön fúj.

⁶²Teljesítik a parancsot a felhők is, ha Isten azt parancsolja nekik, hogy járják be az egész földkerekséget.

⁶³Teljesíti a parancsot a felülről küldött tűz is: megemészti a hegyeket és az erdőket. Ők azonban sem szépség, sem erő tekintetében nem hasonlók ezek egyikéhez sem.

⁶⁴Ezért nem szabad azt gondolni, sem azt mondani, hogy istenek, hiszen nem tudnak sem igazságot szolgáltatni, sem más hasonlót cselekedni az embereknek.

⁶⁵Mivel tehát tudjátok, hogy nem istenek, ne féljétek őket!

⁶⁶Mert sem átkot, sem áldást nem mondanak a királyokra.

⁶⁷Jeleket sem mutatnak az égen a nemzeteknek; sem nem fénylenek, mint a nap, sem nem világítanak, mint a hold.

⁶⁸Az állatoknak, amelyek födél alá futhatnak és segíthetnek magukon, jobb sorsuk van, mint nekik.

⁶⁹Tehát mindenképpen nyilvánvaló előttünk, hogy nem istenek; ezért ne féljétek őket!

⁷⁰Mert mint az uborkaföldön a madárijesztő, amely semmit sem őriz meg, olyanok az ő fából készített, ezüsttel és arannyal bevont isteneik.

⁷¹Olyanok azok, mint a kertben a fehér tövis, amelyre minden madár rászáll. Hasonlóképpen olyanok az ő fából való, arannyal és ezüsttel bevont isteneik, mint a sötét helyre kivetett holttest.

⁷²S a bíborról és a bársonyról is, amelyeket a moly megrág rajtuk, tudjátok, hogy nem istenek. Végül ők maguk is felemésztődnek, és gyalázattá lesznek a földön.

JEREMIÁS LEVELE: 6,1-72

Bevezetés

⁷³Jobb tehát az igaz embernek, akinek bálványai nincsenek, mert nem lesz része a gyalázatban.