¹Vesd le, Jeruzsálem, gyászod és nyomorúságod ruháját,
és öltözzél annak a dicsőségnek díszébe és pompájába,
melyet megad neked Isten örökre.

²Vedd körül magadat az Isten igazságának palástjával,
és tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének koronáját.

³Mert Isten megmutatja rajtad fényességét
mindenkinek, aki az ég alatt van.

⁴Mert Isten ezt a nevet adja neked mindörökre:
»Igazság békéje« és »Jámborság dicsősége«.

⁵Kelj fel, Jeruzsálem, állj a magaslatra,
tekints kelet felé,
és nézd, mint gyűlnek egybe fiaid
napkelettől napnyugatig a Szentnek szavára,
és örvendeznek azon, hogy megemlékezett róluk Isten!

⁶Mert gyalog mentek el tőled,
elhajtotta őket az ellenség,
de az Úr visszahozza őket hozzád;
olyan pompával hozzák majd őket, mint a királyi trónt.

⁷Mert elhatározta Isten,
hogy alacsonnyá teszi a magas hegyeket mind,
és az örök bérceket,
és betölti a föld színéig a völgyeket,
hogy bizton haladhasson Izrael
az Isten dicsőségére.

⁸És árnyékot nyújtanak majd az erdők és az illatos fák mind
Izraelnek az Isten parancsára.

⁹Mert visszahozza Isten Izraelt
vidámságban, dicsőségének fényében,
irgalmában és igazságosságában.