¹Vesd le, Jeruzsálem, gyászod és nyomorúságod ruháját,

és öltözzél annak a dicsőségnek díszébe és pompájába,

melyet megad neked Isten örökre.

²Öltsd magadra az Isten igazságának palástját,

és tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének koronáját.

³Mert Isten megmutatja a te fényességedet

mindenkinek, aki az ég alatt van.

⁴Mert Isten ezt a nevet adja neked mindörökre:

„Igazság békéje” és „Jámborság dicsősége”.

⁵Kelj fel, Jeruzsálem, állj a magaslatra,

tekints kelet felé,

és nézd, mint gyűlnek egybe fiaid

napkelettől napnyugatig a Szentnek szavára,

és örvendeznek azon, hogy Isten megemlékezett róluk!

⁶Mert gyalog mentek el tőled,

⁶elhajtotta őket az ellenség,

de az Úr visszahozza őket hozzád;

olyan pompával magasba emelve őket, mint királyi trónust.

⁷Mert elhatározta Isten,

hogy alacsonnyá teszi a magas hegyeket mind,

és az örök bérceket,

és a föld színéig betölti a völgyeket,

hogy bizton haladhasson Izrael

Isten dicsőségére.

⁸Az erdők és az illatos fák Isten parancsára

mind árnyékot nyújtanak Izraelnek.

⁹Mert visszahozza Isten Izraelt

vidámságban, dicsőségének fényében,

irgalmában és igazságosságában.