A BŰNÖK ÁRADÁSA: 4,1-50

Simon újabb üzelmei

1Simon pedig, a pénznek és a hazának fentebb említett árulója megrágalmazta Oniást, hogy ő uszította erre Heliodóroszt, és ő a bajok szerzője.

2A birodalom ellenségének merte mondani azt az embert, aki a város gondviselője, nemzetének védője, és Isten törvényének buzgó követője volt.

3Az ellenségeskedés már odáig fajult, hogy Simon néhány híve gyilkosságra is vetemedett.

4Amikor aztán Oniás látta, hogy milyen veszedelmesre fordulhat ez a viszálykodás, és őrjöngésével mennyire előmozdítja Simon gonoszságát Apollóniosz, Cöleszíria és Fönícia helytartója, elment a királyhoz;

5de nem azért, hogy beárulja polgártársait, hanem azért, mert az egész nép közös javát viselte szívén.

6Meg volt ugyanis győződve arról, hogy királyi közbelépés nélkül lehetetlen helyreállítani a békét, és Simon sem hagy fel esztelen viselkedésével.

Pogány szokások Jeruzsálemben

7Szeleukosz halála után, amikor az Epifánésznek nevezett Antióchosz lépett a trónra, Jázon, Oniás testvére szerezte meg magának a főpapi tisztet álnok módon.

8Elment ugyanis a királyhoz, és ígért neki háromszázhatvan ezüst talentumot, és más jövedelmi forrásokból még nyolcvan talentumot.

9Ezenfelül ígért további százötvenet, ha engedélyt kap arra, hogy gyakorló és előkészítő iskolát építhessen magának, és Jeruzsálem lakóit antióchiai polgároknak jegyezhesse be.

10A király megengedte ezt neki, ő pedig magához kaparintotta a hatalmat, s tüstént nekiállt, hogy pogány szokásokra tanítsa honfitársait.

11Megszüntette azokat a kiváltságokat, amelyeket a királyok emberbaráti érzésből adtak a zsidóknak János által, aki Eupolemosz apja volt, és aki a barátság és a szövetség érdekében hivatalos követségben járt a rómaiaknál. Eltörölte tehát a polgárok törvény által biztosított jogait, és törvényellenes szokásokat honosított meg.

12Odáig merészkedett, hogy éppen a Vár tövében helyezte el a gyakorló iskolát, és erkölcstelen házakba vitte be a legjelesebb ifjakat.

13Ez aztán már nem is a kezdete, hanem gyarapodása és elharapódzása volt a pogány és idegen életmódnak Jázon iszonyú és hallatlan gonoszsága által, aki istentelen ember volt, és nem főpap.

14A papok sem teljesítették már a szolgálatot az oltár körül, nem törődtek a templommal, elhanyagolták az áldozatokat. Ők is inkább elsiettek, és részt vettek a gyakorlótéren a törvényellenes játékokban és a diszkoszvetésben.

15A hazai megtiszteltetéseket semmire sem becsülték. A görög kitüntetés volt szemükben a legnagyobb.

16Ezért sanyarú megpróbáltatás érte őket, mivel azoknak a szokásaiért versengtek, és mindenáron azokhoz kívántak hasonlókká válni, akik ellenségeikké és elnyomóikká lettek.

17Isten törvényeit ugyanis büntetlenül meggyalázni nem lehet. Erről majd a bekövetkező idő tesz tanúságot.

18Amikor az ötödik évenként ismétlődő versenyjátékokat játszották a király jelenlétében Tíruszban,

19a hírhedt Jázon elvetemült férfiakat küldött oda Jeruzsálemből háromszáz ezüst didrachmával Herkules áldozatára. A pénzvivők azonban azt kérték, hogy ne áldozatra fordítsák ezt az összeget, mert ez nem lenne illő dolog, hanem költsék el más kiadásokra.

20Így ezt a felajánlott pénzt – bár küldője áldozatra szánta Herkulesnek – a jelenlevőkre való tekintettel háromevezős hajók építésére használták fel.

21Amikor Apollóniosz, Menesztúsz fia, Ptolemajosz Filométor király nagykorúsítása alkalmával követségben járt Egyiptomban, megtudta róla Antióchosz, hogy ellenségévé lett az ő hatalmának. Ezért, hogy saját biztonságáról gondoskodjék, elindult és elment Joppéba, majd onnan Jeruzsálembe.

22Jázon és a város nagyszerű fogadtatásban részesítette: fáklyafény mellett, és üdvkiáltás közepette tartotta bevonulását. Onnan pedig Föníciába vezette seregét.

A főpapi tisztség a bűnösök kezén

23Három esztendő elmúltával Jázon elküldte Menelaoszt, a fent említett Simon testvérét, hogy pénzt vigyen a királynak, és fontos ügyekben intézkedést kérjen.

24Az behízelegte magát a királynál, és főleg nagy befolyását emlegette. Meg is szerezte magának a főpapi tisztet azzal, hogy háromszáz ezüst talentummal többet ígért Jázonnál.

25Aztán a királyi paranccsal kezében visszatért, bár semmi olyan sem volt benne, ami őt a főpapságra méltóvá tette volna, mert kegyetlen és zsarnok lelkületű ember volt, olyan dühös, mint a vadállat.

26Így Jázon, aki rászedte tulajdon testvérét, maga is intrika áldozata lett, és kénytelen volt ammonita területre menekülni.

27Menelaosz pedig átvette ugyan a hatalmat, a beígért pénzből azonban semmit sem fizetett meg a királynak, bár a Vár parancsnoka, Szosztratosz be akarta hajtani rajta.

28Az adóbehajtás ugyanis az ő tisztéhez tartozott. Ezért aztán mindkettőjüket a király elé hívták.

29Menelaosz a főpapi tisztségben helyettesül testvérét, Lizimachoszt hagyta vissza, Szosztratosz pedig Kratészt, a ciprusiak parancsnokát.

A törvényes főpap meggyilkolása

30Mialatt ez történt, lázadás tört ki Tarzusz és Mallón lakói között, mert Antióchisznak, a király mellékfeleségének ajándékozták őket.

31A király erre tüstént odasietett, hogy lecsendesítse őket; helyettesül pedig egyik főtisztjét, Andronikoszt hagyta vissza.

32Menelaosz ekkor úgy gondolta, hogy itt az alkalmas idő, ezért titokban elvitt néhányat a templom aranytárgyaiból, és Andronikosznak ajándékozta azokat. A többit pedig Tíruszban és a szomszéd városokban áruba bocsátotta.

33Mikor Oniásr, aki Antióchia közelében, Dafne mellett egy menedékhelyen húzódott meg, boztos tudomást szerzett erről, szemrehányást tett neki.

34Erre Menelaosz Andronikosz elé járult és arra kérte, hogy ölje meg Oniást. Az el is ment Oniáshoz, kezet adott neki, és jóllehet az gyanakodott, esküszóval rávette, hogy hagyja el a menedékhelyet. Aztán, mit sem törődve az igazsággal, azonnal megölte őt.

35Ezen aztán nemcsak a zsidók, hanem más népek is felháborodtak, és zokon vették ennek a nagy férfinak igazságtalan megöletését.

36Ezért, amikor a király visszatért Kilíkia helységeiből, eléje járultak az antióchiai zsidók a görögökkel együtt, és elpanaszolták neki Oniás igaztalan megöletését.

37Antióchosz erre elszomorodott szívében Oniás miatt. Szánalomra gerjedt és könnyezett, mert arra gondolt, hogy az elhunyt milyen józan és erényes ember volt.

38Haragjában elrendelte: fosszák meg Andronikoszt a bíbortól, hurcolják keresztül az egész városon addig a helyig, ahol Oniás ellen elkövette a gazságot, és ott vegyék életét a szentségtörőnek. Méltó büntetéssel fizetett tehát vissza neki az Úr.

A templom kincseinek elrablása

39Közben Lizimachosz Menelaosz felbujtására sok szentségtörést követett el a templomban. Mikor ennek híre terjedt és már sok aranyat hurcoltak el, összesereglett a tömeg Lizimachosz ellen.

40Amikor aztán a felzúdult tömeg haragjában fellázadt, Lizimachosz felfegyverzett közel háromezer gonosz embert, és erőszakoskodni kezdett egyik kegyetlen tisztje által, aki nagyon előrehaladt nemcsak korban, de elvetemültségben is.

41Amikor aztán észrevették Lizimachosz szándékát, egyesek követ, mások pedig hatalmas dorongot ragadtak; ismét mások port szórtak Lizimachoszra.

42Sokan megsebesültek, mások elestek, végül mindannyian futásnak eredtek. Megölték a szentségtörőt is a kincstár közelében.

43Emiatt újabb vizsgálatot indítottak Menelaosz ellen.

44Amikor ugyanis a király Tíruszba érkezett, a vének által kiküldött három ember elétárta a dolgot.

45S amikor Menelaosz ügye már-már elveszettnek látszott, az sok pénzt ígért Ptolemajosznak, hogy nyerje meg a királyt.

46Ptolemajosz erre félrevonta a királyt az egyik udvarba, mintha szórakoztatni akarná, és eltérítette szándékától.

47Ekkor az Menelaoszt, minden gazság szerzőjét felmentette a vádak alól, azokat a szerencsétleneket pedig, akiket a szkíták is ártatlanoknak nyilvánítottak volna, ha törvényt ültek volna felettük, halálra ítélte.

48Csakhamar végre is hajtották azokon, akik a városért, a népért és a szent edényekért szálltak síkra.

49Maguk a tírusziak is méltatlankodtak emiatt és fényes temetést rendeztek nekik.

50Menelaosz pedig a hatalmon lévők kapzsisága folytán megmaradt hivatalában és polgártársainak rászedésében gonoszságot gonoszságra halmozott.