A sunemi asszony földje

¹Ahhoz az asszonyhoz pedig, akinek fiát feltámasztotta, Elizeus ezt mondta: „Kelj fel s eredj el házad népével együtt s tartózkodj ott, ahol tudsz, mert az Úr éhínséget hívott elő, s az hét esztendeig jön az országra.”

²Erre az felkelt s az Isten emberének szava szerint cselekedett: elment ugyanis háza népével együtt s a filiszteusok földjén tartózkodott hosszú ideig.

³Amikor aztán elmúlt a hét esztendő, visszatért az asszony a filiszteusok földjéről s elment, hogy panaszt emeljen a királynál háza és szántóföldjei miatt.

⁴A király éppen Géhazival, az Isten emberének legényével beszélt s azt mondta: „Beszéld el nekem mindazokat a nagy dolgokat, amelyeket Elizeus művelt.”

⁵Amikor ő éppen azt beszélte el a királynak, hogy mi módon támasztotta fel a halottat, megjelent az asszony, akinek életre keltette fiát s a királyhoz kiáltott háza és szántóföldjei miatt. Azt mondta ekkor Géhazi: „Uram király, ez az az asszony s ez az a fia, akit feltámasztott Elizeus.”

⁶Erre megkérdezte a király az asszonyt s az elbeszélte neki a dolgot. Erre a király mellé adott egy udvari tisztet, s ezt mondta: „Adasd vissza neki mindenét, meg a szántóföldjeinek minden jövedelmét attól a naptól kezdve, hogy elhagyta az országot mindmáig.”

Elizeus Damaszkuszban

⁷Majd elment Elizeus Damaszkuszba. Ekkor Ben-Hadad, Szíria királya éppen beteg volt. Amikor hírül vitték neki s azt mondták: „Idejött az Isten embere”,

⁸azt mondta a király Házaélnek: „Végy magadhoz ajándékot s eredj az Isten embere elé s kérdezd meg általa az Urat: Kilábolok-e ebből a betegségemből?”

⁹Házaél elé is ment, vitt magával ajándékot s mindenféle damaszkuszi jókat, negyven teve terhét. Amikor aztán elé állt, azt mondta: „Fiad, Ben-Hadad, Szíria királya küldött engem hozzád ezzel a kérdéssel: meggyógyulok-e ebből a betegségemből?”

¹⁰Azt mondta erre neki Elizeus: „Eredj s mondd neki: meggyógyulsz; – ám az Úr azt is megmutatta nekem, hogy halálát leli.”

¹¹Aztán csak állt ott vele s úgy megrendült, hogy belepirult az arca, végre sírva fakadt az Isten embere.

¹²Azt mondta neki Házaél: „Miért sír az én uram?” Ő azt mondta rá: „Mert tudom, mennyi rosszat fogsz tenni Izrael fiainak: erős városaikat lángba borítod, ifjaikat karddal megölöd, kisdedjeiket összezúzod, áldott állapotban levő asszonyaikat felhasítod.”

¹³Azt mondta erre Házaél: „Mi vagyok én, a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgot művelhetnék?” Azt mondta erre Elizeus: „Megmutatta nekem az Úr, hogy te leszel Szíria királya.”

¹⁴Erre ő eltávozott Elizeustól s elment urához. Ez azt mondta neki: „Mit mondott neked Elizeus?” Ő azt felelte rá: „Azt mondta nekem: »Visszanyered egészségedet.«”

¹⁵Másnap aztán vette a takarót, vizet öntött rá, ráterítette arcára és meghalt, s Házaél lett a király helyette.

Jórám Júda királya

¹⁶Jórámnak, Ácháb fiának, Izrael királyának és Jozafátnak, Júda királyának ötödik esztendejében, Jórám, Jozafátnak a fia lett Júda királya.

¹⁷Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

¹⁸Izrael királyainak útjain járt – úgy, ahogy Ácháb háza járt, mert felesége Ácháb lánya volt –, s azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt.

¹⁹De az Úr nem akarta elveszíteni Júdát, szolgája, Dávid kedvéért, mert megígérte neki, hogy szövétneket ad neki s fiainak minden időben.

²⁰Az ő napjaiban elszakadt Edom Júdától s királyt állított maga fölé.

²¹Erre Jórám elment Szeírába valamennyi harci szekerével együtt. Éjjel aztán felkelt és megverte az edomitákat, akik őt körülvették a harci szekerek parancsnokaival együtt, népe azonban sátraiba futott.

²²Így szakadt el Edom Júdától mind a mai napig. Ekkor, ugyanebben az időben szakadt el Libna is.

²³Jórám egyéb dolgai pedig, s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?

²⁴Amikor aztán Jórám aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük a Dávid-városban, s fia, Ahaszja lett a király helyette.

Ahaszja Júda királya

²⁵Jórámnak, Ácháb fiának, Izrael királyának tizenkettedik esztendejében lett királlyá Ahaszja, Jórámnak, Júda királyának fia.

²⁶Huszonkét esztendős volt Ahaszja, amikor uralkodni kezdett s egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Omrinak, Izrael királyának volt a lánya, Atáliának hívták.

²⁷Ácháb házának útjain járt, s azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, éppen úgy, mint Ácháb háza, mert Ácháb házának veje volt.

²⁸El is ment Jórámmal, Ácháb fiával, hogy hadakozzon Házaél, Szíria királya ellen Rámót-Gileádba, de a szírek megsebesítették Jórámot.

²⁹Erre ő visszatért, hogy meggyógyíttassa magát, Jezreelbe, mert a szírek megsebesítették őt Rámótnál, amikor Házaél, Szíria királya ellen hadakozott. Erre Ahaszja, Jórám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa Jórámot, Ácháb fiát Jezreelben, mert ott betegeskedett.