Az özvegy olaja

¹Egy asszony pedig a próféták feleségei közül segítségért kiáltott Elizeushoz, mondván: „Szolgád, a férjem meghalt, s te tudod, hogy szolgád félte az Urat, s íme, eljött a hitelező, hogy elvegye két fiamat, s rabszolgáivá tegye.”

²Azt mondta neki Elizeus: „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Mondd meg nekem, mid van házadban?” Ő azt felelte: „Nincs nekem, szolgálódnak semmim sem házamban, csak egy kis olajom, amellyel kenni szoktam magamat.”

³Azt mondta erre neki: „Eredj, kérj kölcsön minden szomszédasszonyodtól üres edényeket, de ne keveset,

⁴aztán menj be házadba, s ha benn leszel fiaiddal együtt, zárd be ajtódat, s tölts olajodból mindezekbe az edényekbe, s ha megtelnek, állítsd őket félre.”

⁵Elment tehát az asszony, s rázárta magára s fiaira az ajtót, s azok adogatták az edényeket, ő pedig töltögetett.

⁶Amikor aztán megteltek az edények, azt mondta fiának: „Hozz ide nekem még edényt.” De az azt felelte: „Nincsen.” Ekkor megállt az olaj.

⁷Erre elment, s elmondta a dolgot az Isten emberének. Ő ezt mondta: „Eredj, add el az olajat, s fizesd ki hiteleződet, te pedig s fiaid éljetek abból, ami megmarad.”

Halottfeltámasztás Sunemben

⁸Történt pedig egy napon, hogy Elizeus keresztülment Sunem városán. Volt ott egy előkelő asszony, aki erősködött, hogy étkezzék nála. Így aztán valahányszor arra járt, betért hozzá, hogy étkezzék.

⁹Erre az asszony azt mondta férjének: „Nézd, tudom, hogy Isten szent embere az, aki mindig betér hozzánk.

¹⁰Csináltassunk tehát neki egy kis tetőszobát, tegyünk be neki ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy ha hozzánk jön, ott ellehessen.”

¹¹Történt egy napon, hogy eljött, betért a tetőszobába, és ott megpihent.

¹²Majd azt mondta legényének, Géhazinak: „Hívd elő azt a sunemi asszonyt.” Amikor előhívta, s az elébe állt,

¹³azt mondta legényének: „Mondd neki: Íme, gondosan elláttál minket mindennel. Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? Van-e valami ügyed, s akarod-e, hogy szóljak a királynak vagy a sereg fővezérének?” Ő azt felelte: „Én nyugodtan lakom népem között.”

¹⁴Erre ő azt mondta: „Mit akar tehát, hogy cselekedjem neki?” Azt mondta erre Géhazi: „Ne is kérdezd, nincs fia, és a férje öreg.”

¹⁵Erre megparancsolta, hogy hívja oda. Amikor odahívta, és az megállt az ajtóban,

¹⁶azt mondta neki: „Esztendő fordultán, ebben az időben fiút dajkálsz.” Ám ő azt felelte: „Ne, kérlek uram, Isten embere, ne hazudj szolgálódnak.”

¹⁷Az asszony csakugyan fogant, s fiút szült, abban az időben s abban az órában, amelyet Elizeus mondott.

¹⁸Fel is növekedett a gyermek. Amikor azonban egy napon kiment apjához, az aratókhoz,

¹⁹azt mondta apjának: „A fejem fáj, a fejem fáj.” Erre ő azt mondta a legénynek: „Vedd fel, s vidd el az anyjához.”

²⁰Az fel is vette és elvitte anyjához. Ő a térdén tartotta egészen délig, akkor meghalt.

²¹Erre ő felment, rátette az Isten emberének ágyára, rázárta az ajtót, kiment,

²²elhívta férjét és azt mondta: „Bocsáss el, kérlek, velem egy legényt meg egy szamarat, hadd siessek el az Isten emberéhez, majd visszajövök.”

²³Ő azt mondta: „Miért mégy hozzá? Ma nincs sem újhold, sem szombat.” Ő azt felelte: „Csak hadd menjek.”

²⁴Azzal megnyergeltette a szamarat, s megparancsolta a legénynek: „Hajts, siess és meg ne állíts engem menetközben, hanem azt tedd, amit majd parancsolok neked.”

²⁵Elindult tehát, s eljutott az Isten emberéhez, a Kármel hegyére. Amikor az Isten embere átellenből meglátta, azt mondta legényének, Géhazinak: „Íme, az a sunemi asszony.

²⁶Eredj csak eléje, s mondd neki: Jól vagy-e te s a férjed meg a fiad?” Ő azt felelte: „Jól.”

²⁷Amikor aztán eljutott az Isten emberéhez a hegyre, megragadta lábát. Odament erre Géhazi, hogy eltávolítsa, de az Isten embere azt mondta: „Hagyd csak, mert keserűségben van a lelke, de az Úr azt eltitkolta előlem, s nem adta tudtomra.”

²⁸Az asszony azt mondta neki: „Vajon kértem-e én fiút uramtól? Nemde azt mondtam neked: Ne ámíts engem?”

²⁹Erre ő azt mondta Géhazinak: „Övezd fel derekadat, s vedd kezedbe botomat, s menj el. Ha találkozol valakivel, ne köszöntsd, s ha köszönt téged valaki, ne válaszolj neki, s tedd botomat a gyermek arcára.”

³⁰Ám a gyermek anyja azt mondta: „Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el téged.” Felkelt tehát és követte.

³¹Géhazi azonban előrement, s rátette a botot a gyermek arcára, de az nem szólalt meg, s nem eszmélt fel. Erre visszatért, s jelentette neki, s azt mondta: „Nem kelt fel a gyermek.”

³²Amikor Elizeus bement a házba, íme, a gyermek csakugyan holtan feküdt ágyán.

³³Erre bement, s rázárta az ajtót magára s a gyermekre, s imádkozott az Úrhoz.

³⁴Aztán föllépett az ágyra, s ráfeküdt a gyermekre, s rátette száját a szájára, szemét a szemére, s kezét a kezére, s ráborult. Ekkor meleg lett a gyermek teste.

³⁵Erre ő lejött, sétált egyet föl s alá a házban, aztán föllépett az ágyra, s ráfeküdt: erre a gyermek hetet ásított, s kinyitotta a szemét.

³⁶Erre ő beszólította Géhazit, s azt mondta neki: „Hívd ide azt a sunemi asszonyt.” Az a hívásra be is ment hozzá. Erre ő azt mondta: „Vedd fiadat.”

³⁷Az odament, a lába elé omlott, s földig hajtotta magát, majd vette a fiát, s kiment.

A keserű ételek

³⁸Elizeus erre visszatért Gilgálba. Az országban akkor éhség volt. Amikor aztán a prófétafiak letelepedtek előtte, azt mondta egyik legényének: „Tedd föl a nagy fazekat, s főzz főzeléket a prófétafiaknak.”

³⁹Erre egyikük kiment a mezőre, hogy zöldséget szedjen, s vadszőlőtőhöz hasonló növényre talált. Teleszedte róla vadtökkel palástját, s miután visszatért, belevagdalta a főzelékes fazékba, mert nem tudta, hogy mi az.

⁴⁰Ki is tálalták a társaknak, hogy egyenek, de amikor azok megízlelték a főzeléket, felkiáltottak, s azt mondták: „Halál van a fazékban, Isten embere!” – és nem tudtak enni.

⁴¹Erre ő így szólt: „Hozzatok lisztet!” Amikor hoztak, beleszórta a fazékba, s azt mondta: „Tálald ki a népnek, hogy egyen.” És nem volt többé semmi keserűség a fazékban.

A kenyérszaporítás

⁴²Majd odajött egy ember Baálsálisából, és zsengéből való kenyereket hozott az Isten emberének: húsz árpakenyeret s friss gabonát a tarisznyájában. Erre ő azt mondta: „Add oda a népnek, hadd egyen.”

⁴³A szolgája erre azt felelte: „Mi ez ahhoz, hogy száz ember elé adjam?” Ám ő ismét azt mondta: „Add csak oda a népnek, hadd egyen, ezt üzeni ugyanis az Úr: »Esznek is, marad is.«”

⁴⁴Odatette tehát eléjük, s ettek, s maradt is, az Úr szava szerint.