Saul ismét megmenekül

¹Ám a cifbeliek elmentek Saulhoz Gibeába és azt mondták: „Íme, Dávid a sivataggal szemben levő Hahila dombon rejtőzik.”

²Elindult erre Saul, és lement Cif pusztájába, és vele Izrael háromezer válogatott embere, hogy felkutassa Dávidot.

³Saul az út mentén, a pusztával szemben levő Hahila Gibeán ütött tábort, Dávid pedig a pusztában tartózkodott. Amikor észrevette, hogy Saul utána jött a pusztába,

⁴kémeket küldött ki, s megtudta, hogy valóban odajött.

⁵Erre Dávid titokban felkerekedett, s elment arra a helyre, ahol Saul volt. Amikor aztán megnézte azt a helyet, ahol Saul és Abner, Nér fia, a hadvezére aludt, és látta, hogy Saul a sátrában, a többi ember pedig körülötte alszik,

⁶Dávid szólt a hettita Ahimelekhez meg Abisájhoz, Száruja fiához, Joáb fivéréhez, és megkérdezte: „Ki jön le velem Saulhoz a táborba?” Azt mondta erre Abisáj: „Én lemegyek veled.”

⁷Dávid és Abisáj azonban éjjel odament a hadinéphez, és Sault sátrában fekve, alva találták; dárdája a földbe szúrva a feje mellett volt, Abner és a nép pedig aludt körülötte.

⁸Azt mondta ekkor Abisáj Dávidnak: „Isten ma kezedbe adta ellenségedet. Hadd szegezzem a földhöz a dárdával – egy döféssel, másodikra nem lesz szükség.”

⁹Ám Dávid azt mondta Abisájnak: „Ne öld meg! Ki nyújthatná ki kezét az Úr felkentje ellen büntetlenül?”

¹⁰Majd azt mondta Dávid: „Az Úr életére mondom: akár az Úr fogja agyonsújtani, akár el kell jönnie halála napjának, akár harcba kell mennie, s ott kell elvesznie,

¹¹én irántam legyen az Úr kegyelmes, hogy ki ne nyújtsam kezemet az Úr felkentje ellen! Nos hát vedd a dárdát, amely a feje mellett van meg a vizeskorsót, s menjünk.”

¹²Dávid azután magához vette a dárdát és a vizeskorsót, amely Saul feje mellett volt, és elmentek. Senki nem látta, nem is vette észre őket, nem ébredtek fel, mert aludtak mind, mivel az Úr mély álmot bocsátott rájuk.

¹³Amikor aztán Dávid átért a túlsó oldalra, megállt a hegy tetején – jó messze, úgyhogy nagy távolság volt közöttük –,

¹⁴és átkiáltott Dávid a néphez és Abnerhez, Nér fiához: „Nem felelsz, Abner?” Abner erre megkérdezte: „Ki vagy te, aki kiabálsz és zavarod a királyt?”

¹⁵Azt mondta erre Dávid Abnernek: „Nemde, te férfi vagy és nincs más hozzád hasonló Izraelben? Miért nem vigyáztál tehát uradra, a királyra? Behatolt ugyanis valaki a néptömegből hozzá, hogy megölje a királyt, uradat.

¹⁶Nem jó dolog, amit cselekedtél: az Úr életére mondom, hogy halálra vagytok méltók, mert nem vigyáztatok uratokra, az Úr felkentjére. Nos, nézz csak utána, hol a király dárdája, s hol a vizeskorsó, amely a fejénél volt!”

¹⁷Ekkor Saul megismerte Dávid hangját és azt mondta: „Nem a te hangod-e ez, fiam, Dávid?” Azt mondta erre Dávid: „Az én hangom ez, uram király.”

¹⁸Majd azt mondta: „Miért üldözi uram a szolgáját? Mit követtem el, vagy mi gonoszság van kezemben?

¹⁹Nos hát kérlek, uram király, hallgasd meg szolgád szavát: Ha az Úr ingerel téged ellenem, akkor engeszteld meg Őt áldozati illattal, ha azonban emberek fiai ingerelnek, akkor átkozottak legyenek az Úr színe előtt, mert ezennel elűznek engem, hogy ne lakjam tovább az Úr örökségén, s azt mondják: »Eredj, szolgálj más isteneknek!«

²⁰Ne is hulljon tehát most vérem az Úr előtt levő földre, mert Izrael királya kivonult, hogy úgy üldözzön egy bolhát, mint ahogy a fogolymadarat szokták hajszolni a hegyekben.”

²¹Saul ekkor így szólt: „Vétkeztem, térj vissza, fiam, Dávid, nem bántalak többé, mivel életem ma becses volt szemedben. Nyilvánvaló, hogy esztelenül cselekedtem, s igen sok mindent nem tudtam!”

²²Ám Dávid így felelt: „Íme, itt a király dárdája, jöjjön át valaki a király legényei közül, és vegye át.

²³Az Úr majd megfizet kinek-kinek az Ő igazsága és hűsége szerint: mert az Úr ma a kezembe adott téged, de én nem akartam kinyújtani kezemet az Úr felkentje ellen.

²⁴Amilyen nagyrabecsült volt életed ma az én szemem előtt, olyan nagyrabecsült lesz az én életem is az Úr szeme előtt, s Ő meg fog szabadítani engem minden szorongatásból.”

²⁵Azt mondta erre Saul Dávidnak: „Áldott leszel, fiam, Dávid, mert cselekedni fogsz és győzni!” Erre Dávid elment a maga útjára, Saul pedig visszatért a maga helyére.