Asszonyok az istentiszteleten

¹Kövessétek példámat, ahogy én Krisztus példáját követem!.

²Dicsérlek titeket, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és megtartjátok a hagyományokat, úgy, ahogy átadtam nektek.

³Szeretném azonban, ha tudnátok, hogy minden férfinek feje Krisztus, az asszonynak a feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.

⁴Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére;

⁵viszont minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére: mert ez ugyanaz, mintha megnyírták volna.

⁶Ha az asszony nem fedi be a fejét, vágassa le a haját; ha viszont szégyenletes dolog az asszonynak, hogy a haját levágassa vagy leborotváltassa, fedje csak be fejét.

⁷A férfinak nem kell befednie fejét, mert ő Isten képmása és dicsősége, az asszony azonban a férfi dicsősége.

⁸Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból;^{(Ter 2,22)}

⁹és nem a férfit teremtették az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.

¹⁰Ezért az asszonynak viselnie kell a fején az alárendeltség jelét az angyalok miatt.

¹¹Igaz azonban, hogy az Úrban sem asszony nincs férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.

¹²Mert amint az asszony a férfiból lett, úgy a férfi is az asszony által születik – és minden Istentől.

¹³Ítéljétek meg ti magatok: illik-e asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez?

¹⁴Nem tanít-e titeket maga a természet is arra, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik,

¹⁵ha pedig az asszony növeszt hosszú hajat, dicsőségére szolgál? Mert a haj fátyol gyanánt adatott neki.

¹⁶Ha pedig valaki erről tovább akar vitatkozni, tudja meg, hogy sem nálunk, sem Isten egyházainál nincs ilyen szokás.

Az Úr vacsorájának helyes megünneplése

¹⁷Ez a parancsom, s emellett nem dicsérhetem, hogy nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze.

¹⁸Mert először is úgy hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadások vannak köztetek, és ezt részben el is hiszem.

¹⁹Mert szükséges, hogy megosztottság is legyen köztetek, hogy azok, akit a próbát kiállják, nyilvánvalókká legyenek.

²⁰Mikor tehát egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése,

²¹mert étkezés közben mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig dőzsöl.

²²Vajon nincsen házatok az evésre és ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek azokat, akiknek semmijük nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek!

²³Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret,

²⁴hálát adott, megtörte, és így szólt: »Ez az én testem, amely értetek van. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«

²⁵A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!«^{(Jer 31,31)}

²⁶Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

²⁷Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

²⁸Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy egyék e kenyérből és igyék a kehelyből,

²⁹mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza.

³⁰Ezért van köztetek sok beteg és gyengélkedő, és sokan meghaltak.

³¹Ha ellenben megítélnénk önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.

³²Amikor pedig ítélet alá esünk, az Úr fenyít meg minket, hogy ne kárhozzunk el ezzel a világgal.

³³Ezért, testvéreim, amikor egybegyűltök az étkezésre, várjátok meg egymást.

³⁴Ha valaki éhes, egyen odahaza, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit pedig majd akkor rendezem el, ha odamegyek.

³⁵

Asszonyok az istentiszteleten

³⁶Dicsérlek titeket, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és megtartjátok a hagyományokat, úgy, ahogy átadtam nektek.

³⁷Szeretném azonban, ha tudnátok, hogy minden férfinek feje Krisztus, az asszonynak a feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.

³⁸Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére;

³⁹viszont minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére: mert ez ugyanaz, mintha megnyírták volna.

⁴⁰Ha az asszony nem fedi be a fejét, vágassa le a haját; ha viszont szégyenletes dolog az asszonynak, hogy a haját levágassa vagy leborotváltassa, fedje csak be fejét.

⁴¹A férfinak nem kell befednie fejét, mert ő Isten képmása és dicsősége, az asszony azonban a férfi dicsősége.

⁴²Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból;

⁴³és nem a férfit teremtették az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.

⁴⁴Ezért az asszonynak viselnie kell a fején az alárendeltség jelét az angyalok miatt.

⁴⁵Igaz azonban, hogy az Úrban sem asszony nincs férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.

⁴⁶Mert amint az asszony a férfiból lett, úgy a férfi is az asszony által születik – és minden Istentől.

⁴⁷Ítéljétek meg ti magatok: illik-e asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez?

⁴⁸Nem tanít-e titeket maga a természet is arra, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik,

⁴⁹ha pedig az asszony növeszt hosszú hajat, dicsőségére szolgál? Mert a haj fátyol gyanánt adatott neki.

⁵⁰Ha pedig valaki erről tovább akar vitatkozni, tudja meg, hogy sem nálunk, sem Isten egyházainál nincs ilyen szokás.

⁵¹

Az Úr vacsorájának helyes megünneplése

⁵²Mert először is úgy hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadások vannak köztetek, és ezt részben el is hiszem.

⁵³Mert szükséges, hogy megosztottság is legyen köztetek, hogy azok, akit a próbát kiállják, nyilvánvalókká legyenek.

⁵⁴Mikor tehát egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése,

⁵⁵mert étkezés közben mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig dőzsöl.

⁵⁶Vajon nincsen házatok az evésre és ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek azokat, akiknek semmijük nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek!

⁵⁷Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret,

⁵⁸hálát adott, megtörte, és így szólt: »Ez az én testem, amely értetek van. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«

⁵⁹A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!«

⁶⁰Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

⁶¹Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

⁶²Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy egyék e kenyérből és igyék a kehelyből,

⁶³mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza.

⁶⁴Ezért van köztetek sok beteg és gyengélkedő, és sokan meghaltak.

⁶⁵Ha ellenben megítélnénk önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.

⁶⁶Amikor pedig ítélet alá esünk, az Úr fenyít meg minket, hogy ne kárhozzunk el ezzel a világgal.

⁶⁷Ezért, testvéreim, amikor egybegyűltök az étkezésre, várjátok meg egymást.

⁶⁸Ha valaki éhes, egyen odahaza, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit pedig majd akkor rendezem el, ha odamegyek.