Illés a Hóreb hegyen

¹Ácháb azonban elbeszélte Jezabelnek mindazt, amit Illés cselekedett, s hogy mi módon ölte meg az összes prófétát a kard által.

²Erre Jezabel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: „Sújtsanak engem az istenek, most és mindenkor, ha holnap ilyenkorra olyanná nem teszem életedet, mint amilyen azok bármelyikének élete.”

³Megijedt erre Illés és felkelt, s elment, amerre éppen akarata vitte. A júdai Beersebába érve, ott hagyta legényét,

⁴maga pedig egynapi járásnyira bement a pusztába. Miután beért, s egy borókafenyő alá leült, azt kívánta magának, hogy haljon meg. Így szólt: „Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim.”

⁵Majd lefeküdt és elaludt a borókafenyő árnyában. Ekkor, íme, az Úr angyala megérintette és azt mondta neki: „Kelj fel, s egyél.”

⁶Odatekintett, s íme, egy hamuban sült lepény és egy edény víz volt a fejénél; evett tehát és ivott, s ismét elaludt.

⁷Ekkor másodszor is eljött az Úr angyala, s megérintette és azt mondta neki: „Kelj fel, egyél, mert nagy út vár rád.”

⁸Ő felkelt, evett és ivott, s ennek az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel ment, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.

⁹Amikor odaért, megszállt egy barlangban. Ekkor íme, az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal: „Mit művelsz itt, Illés?”

¹⁰Ő azt felelte rá: „Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, megölték prófétáidat karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.”

¹¹Azt mondta erre neki: „Jöjj ki, és állj a hegyre az Úr elé!”

És íme, ott elvonult az Úr. Az Úr előtt nagy és erős szélvész haladt, amely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze, ám az Úr nem volt a szélvészben. A szélvész után földrengés támadt, de a földrengésben sem volt ott az Úr.

¹²A földrengés után tűz következett, de a tűzben sem volt ott az Úr. A tűz után enyhe szellő susogása hallatszott.

¹³Amikor ezt Illés meghallotta, palástjával eltakarta arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál.

A próféta újabb feladatai

Ekkor íme, egy hang szólt hozzá, s azt mondta: „Mit művelsz itt, Illés?”

¹⁴Ő azt felelte rá: „Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, prófétáidat megölték karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.”

¹⁵Azt mondta erre neki az Úr: „Eredj, s térj vissza utadon a pusztán át Damaszkuszba, s ha odaérsz, kend fel Házaélt Szíria királyává,

¹⁶Jéhut, Námsi fiát pedig kend fel Izrael királyává, az ábel-meholai Elizeust, Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett.

¹⁷Így az fog történni, hogy aki megmenekül Házaél kardjától, azt Jéhu öli meg, s aki megmenekül Jéhu kardjától, azt Elizeus öli meg.

¹⁸Csak hétezer embert hagyok meg magamnak Izraelben, azokat, akiknek térde nem hajolt meg Baál előtt, s akiknek ajka nem hódolt kézcsókkal neki.”

Elizeus meghívása

¹⁹Illés tehát elindult onnan, és rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét iga ökör volt előtte, ő pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá, és rávetette palástját.

²⁰Az tüstént otthagyta az állatokat, utána futott Illésnek, és azt mondta: „Hadd adjak búcsúcsókot apámnak és anyámnak, aztán majd követlek.” Ő azt mondta neki: „Eredj csak és térj vissza, mert ami az én dolgom volt, megtettem veled.”

²¹Miután visszatért, fogta az egyik pár ökröt, levágta, az ökrök ekéjével megfőzte a húst, és odaadta a népnek, hogy egyenek. Azután felkelt, elment, és követte Illést, a szolgája lett.