1Amikor meg akartam gyógyítani Izraelt,
nyilvánvalóvá lett Efraim gonoszsága
és Szamaria rosszasága;
mert csalárdul cselekszenek,
és benn fosztogató tolvajok járnak,
künn pedig rablók.
2És nem veszik szívükre,
hogy én minden gonoszságukról megemlékezem;
most körülveszik őket gonosz cselekedeteik,
azok színem előtt vannak.
3Gonoszságukkal szereznek örömet a királynak,
hazugságaikkal a fejedelmeknek.
4Hűtlenek ők valamennyien;
valamennyien házasságtörők.
Tüzesek, mint a kemence,
amelyet a pék begyújt,
de abbahagyja a tüzelést
a kovász bekeverésétől az egész tészta megkeléséig.
5Királyunk napján rogyadoznak a fejedelmek a bor hevületétől,
s ő cselvetőknek nyújtotta kezét.
6Álnokul megkörnyékezték szívét,
egész éjjel aludt haragjuk,
reggel azonban felcsap,
mint a tűznek lángja.
7Tüzesek lettek mindannyian, mint a kemence,
és megemésztették bíráikat;
királyaik mind elhullottak,
nincs, aki hozzám kiálthatna közülük!
8Efraim a népek közé keveredett;
olyanná lett Efraim, mint a hamuban sült kenyér,
melyet meg nem fordítottak.
9Idegenek emésztik erejét,
és ő nem tudja;
ősz hajszálak ütnek ki rajta,
s ő észre nem veszi.
10Szemtől szembe vádolja Izraelt saját gőgje,
s ők mégsem térnek vissza az Úrhoz, Istenükhöz,
és mindezek ellenére sem keresik őt.
11Efraim olyanná lett, mint a galamb,
buta és balga:
Egyiptomot hívják segítségül,
az asszírok után futnak;
12de mikor utánuk futnak,
kifeszítem felettük hálómat,
és lerántom őket, mint az ég madarát,
és megverem őket úgy, amint gyülekezetükben hallották.
13Jaj nekik, mert eltávoztak tőlem!
Elvesznek, mert elpártoltak tőlem;
pedig én megszabadíthatnám őket,
de ők hazug dolgokat beszélnek ellenem.
14Nem kiáltottak hozzám szívükből,
hanem jajgattak fekvőhelyükön;
a búzáért és a borért aggódnak,
és tőlem eltávoztak!
15Én oktattam őket, én erősítettem meg karjukat,
és ők mégis gonoszat terveznek ellenem!
16Ahhoz térnek meg, aki nem ér semmit,
olyanok lettek, mint a csalfa íj.
Kard által hullanak el majd fejedelmeik
nyelvük dühe miatt.
Ez lesz a gyalázatuk Egyiptom földjén!