Isten végtelen szeretete

¹Hajnalig örökre elpusztul
Izrael királya!
Mikor még gyermek volt Izrael,
akkor szerettem meg őt,
és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.

²De mennél inkább hívtam őket,
annál inkább távoztak tőlem;
a baáloknak áldoztak,
s a bálványoknak mutattak be áldozatokat.

³Pedig én szinte dajkája voltam Efraimnak:
karjaimon hordoztam őket,
s ők mégsem ismerték el,
hogy én vagyok az orvosuk.

⁴Emberi kötelékekkel,
a szeretet bilincseivel vonzottam őket;
olyan voltam hozzájuk,
mint aki arcához emeli a csecsemőt;
és lehajoltam hozzá,
hogy ételt adjak neki.

⁵Visszatér Egyiptom földjére;
Asszúr lesz a királya,
mert megtérni nem akarnak ők;

⁶kard járja majd városait,
kiirtja fecsegőit,
és megemészti őket terveik miatt.

⁷Népem kitart a hűtlenkedésben velem szemben;
hívják őt a Magasságoshoz,
de az nem emeli fel őt.

⁸Hogy adhatnálak oda téged, Efraim?
Hogy szolgáltathatnálak téged ki, Izrael?
Hogy adhatnálak oda téged, mint egykor Adamot,
hogy tehetnélek olyanná, mint egykor Cebojimot?
Szívem megváltozott bensőmben,
és szánakozásom is felgerjedt.

⁹Nem cselekszem haragom heve szerint,
nem rontom meg Efraimot ismét,
mert én Isten vagyok, és nem ember,
Szent, aki közötted vagyok,
és nem fogok indulattal jönni.

¹⁰Követik majd ők az Urat.
Ő majd ordít, mint az oroszlán,
és ha ő ordít, remegve sietnek elő fiai nyugatról.

¹¹Kirepülnek ők Egyiptomból, mint a madár,
és mint a galamb az asszírok földjéről;
és visszatelepítem őket házaikba
– mondja az Úr. –